Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok: A kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen T. A. vádlott a BP. 385. §-ának 1. aj és c) pontjai alapján amiatt jelentett be semmiségi panaszt, mert a sértett cselédje lévén, megfenyitéséhez joga volt. Panaszát Írásban is indokolta. Ez a semmiségi panasz azonban, mint alaptalan, el volt utasítandó, mert a kir. törvényszék a BP. 437. §-ának első bekezdéséhez képest a kir. Curia határozatára nézve is irányadó azokat a tényeket fogadta el megállapítottaknak, hogy sértett a vádlott cséplőgépjénél alkalmazva és három hónapra felfogadva volt, s hogy vádlott a sértettet azért, mert a cséplőgép etetését nem kellő gondossággal végezte, egy vaskoronggal hasba lökte és öklével arczba ütötte ugy, hogy ennek következtében nyolcz nap alatt gyógyult sérüléseket szenvedett, ez a tett pedig büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja. Minthogy másfelől a sértett alkalmaztatásának minőségénél fogva, mezőgazdasági munkás volt, akinek a munkadóhoz való jogviszonyát az 1898. évi II. tczikk szabályozza, ennek 25. §-a szerint pedig a szerződött munkás jogosult a szerződés felbontására, ha a munkaadó a munkást tettleg bántalmazza: ebből folyólag a jelen esetben a Btk. 313. §-a a vádlott javára nem nyerhet alkalmazást és igy a BP. 385. §-ának j. c) pontjára alapított, a büntethetőséget kizáró ok nem forog fen. 33A vád tárgyát közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag elkövetett rágalmazás, tehát a Btk. 270. §-ának 2. pontja és a 22. számú döntvény értelmében csak felhatalmazásra üldözhető vétség képezi, ily esetben pedig a vád képviseletére a BP. 2. és 42. §§. szerint kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Ebből következik, hogy jelen ügyben pótmagánvádnak helye nem volt s hogy a felebbezés visszavonása után az elsőbirósági ítélet felülvizsgálható nem is lett volna (BP. 393. §.). A másodfokú ítélet tehát törvényszerű vád nélkül hozatott, ami a BP. 384. §. 11. pontjának semmiségi esete. Ez a semmiségi ok azonban nem volt hivatalból figyelembe vehető, mivel ennek csak bűnösséget vagy büntetést megállapító ítélet esetén van helye.