Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3* kintendő és mivel a sikkasztást ezen megbízatása körében követte el, cselekménye a Btk. 462. §. 1. bekezdésébe ütköző, a . bekezdé se szerint minősülő hivatali sikkasztás bűntettének k i ismérveit tünteti fel, ehhez képest a törvényszék itéleie a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiégi okból hibás, miért is az elsőfokú Ítéletnek a vádbeli cselekmény minősítésére és ebből folyólag a büntetés kiszabására vonatkozó részét meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni. A kir. tábla a büntetés kimérésével a törvényszék által felhozott azt a súlyosító körülményt, «hogy az okozott kár megtérülésére vádlott vagyontalanságánál fogva nincs kilátása, mellőzi, mert ez vádlott bűnösségére befolyással nem lehet. (1903 május 6. 2837. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A tábla Ítélete ellen közvédő azért jelentett be a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján semmiségi panaszt, «mert a vádba tett bűncselekmény nem sikkasztás, hanem hűtlen kezelés s igy tévedett a bíróság a minősítést illetően*, annak az ítéletnek az elsőfokban eljárt törvényszék előtt történt kihirdetésekor pedig vádlott azért jelentett be semmiségi panaszt a BP 385. §. 1. b) pontja alapján, «mert a tábla a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalkalmazta ama kérdésben, hogy a bűncselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni». El kellett utasítani mint alaptalanokat a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében a semmiségi panaszt, mert a tábla a BP. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a Curia által határozata hozatalánál alapul veendők azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlott 1902. évi április hó i-től ezen év július hó 12-ig terjedő idő alatt Budapesten a m. kir. államvasutak keleti pályaudvaránál, ahol mint államvasuti pénztáros volt alkalmazva, az N és M sorozatú I. és II. osztályú személypénztárban, az eladás végett kezére bizott vasúti menetjegyek eladási árából 6000 K készpénzt több részletben jogtalanul saját czéljaira fordított, ezek a valóknak elfogadott tények pedig a tábla ítéletének indokolásában foglalt helyes jogi indokolásra s még arra való tekintettel,