Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

24 Büntetőjogi Döntvénytár. gassa el, a Btk. 470. §-a meghatározott megvesztegetés vétségének tényálladékát megállapítják., s igy ebben a kérdésben a kir. tábla a Btk. megfelelő rendelkézését nem alkalmazta tévesen. Elutasitandók voltak a BP. 385. §. 3. pontja alapján használt semmiségi panaszok is, mert a vádlottra nézve a kir. tábla által megállapított egyetlen enyhítő körülmény nem annyira nyomatékos, hogy a megállapított súlyosító körülménynyel szemben a vádlott büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-a alkalmazását indokolná, s igy eme §. alkalmazhatásának feltételei nem forognak fen. Minthogy azonban a Btk. 470. és 484. §-ok egybevetett értelme szerint megvesztegetés vétsége esetén a viselt hivatal elvesztése, mint mellékbüntetés a közhivatalnok ellen akkor alkalmazandó, ha a közhivatalnok hivatalával visszaélve követte el a büntetendő cselekményt, vádlott pedig a megállapított tényállás szerint nem mint községi biró, hanem sógorának Cs.-nak érdekében, mint magánszemély követte el a terhére rótt megvesztegetés vétségét, s következésképp az alsóbiróságok a vádlott büntetésének kiszabásánál a törvényben meghatározott büntetési tételt nem tartották meg, az az ítéleti rendelkezés pedig, hogy a vádlott ellen a viselt hivatal elvesztését, mint mellékbüntetést alkalmazták, a vádlott sérelmére szolgált: ezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletének az a része, melyben vádlott ellen a viselt hivatal elvesztése, mint mellékbüntetés alkalmaztatott, a rendelkező rész szerint hivatalból megsemmisítendő, s a tőrvénynek megfelelő ítélet hozandó volt. 21. Sértett vádlottat ütlegelte és földreteperte, majd szétváltak, mire vádlott szitkozódva követte sértettet. Sértett a szitokszóra megfordult s ismét ütlegelni kezdte vádlottat és őt mindaddig lefogva tartotta, mig ez meg nem szúrta. A tábla a jogos védelmet nem látta fenforogni, mert vádlott sértett második támadását maga idézte elő. A Curia azonban a sértett támadását jogtalannak mondotta ki és vádlottat a Btk. 79. §-a alapján felmentette. (Curia 1904 november 30. 9809/904. sz. a.)