Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

52 Minthogy továbbá a kir. tábla nem fogadott el valóknak olyan tényeket, amelyekből arra lehetne alaposan következtetni, hogy vádlott a cselekmény elkövetése idejében a beszámithatőságot kizáró ittas állapotban lett volna: ezeknélfogva vádlott semmiségi panaszát, mint alaptalant, elutasítani kellett. 34A különböző jogerős Ítéletekkel kiszabott büntetéseknek utólag egy összbüntetésbe foglalása, illetőleg egyesítése tárgyában a BP. 517. §-ához képest hozott ítélet a bűnösség kérdésére ki nem terjed és ebben az irányban az ily ítélet ellen a BP. 518. §-a szerint minden perorvoslat ki van zárva. A BP. 517., 518. §-aiban előirt eljárás csakis a jogerős ítéletekkel megállapított több szabadságvesztésbüntetések tárgyában foghat helyt. — Az egyes Ítéletekben megállapított mellékbüntetések helyett egy összbüntetés kiszabása a törvényben gyökerező intézkedést nem képez. A Btk. 57. §-ának rendelkezésével szemben, mely szerint az itéletileg mellékbüntetésként kiszabott hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése mindenkor a szabadságvesztés-büntetés kiállásának idejétől veszi kezdetét, eme mellékbüntetéseknek egymásután sorsolása helyt nem foghat. (Curia 1904 szeptember 21. 7275/904. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panasz, amennyiben az a bűnösség tárgyában jelentetett be, visszautasittatik, a szabadságvesztésbüntetés kérdése tekintetében pedig elutasittatik. A mellékbüntetéseknek összbüntetésként 10 évi tartamban történt kiszabása tekintetében azonban a semmiségi panasznak hely adatván, a kir. tábla ítéletének eme része a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján megsemmisíttetik s az alapitéleteknek ez iránybani rendelkezései érintetlenül hagyatnak. Indokok: A vádlott semmiségi panaszt jelentett be az összbüntetést kiszabó Ítélet ellen, mert részben ártatlannak érzi magát, részben pedig a kiszabott büntetést sokalja. Ámde a külön-