Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

lottat, ki a magánlakása ablakait bezúzó sértettet bántalmazta, hivatala gyakorlatában eljártnak tekintette, mig a Curia pusztán magánmegtorlást látott fenforogni. (Curia 1904 márczius 22. 2704/904. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét a BP. 423. 3. bekezdéséhez képest megváltoztatja s az alapperbeli ítéleteket hatályukban fentartja. Indokok: Az alapperbeli tanuk vallomása alapján az elsőbiróság és a kir. itélő tábla bizonyítottnak vették azt a tényt, hogy vádlott, mint városi rendőr, szolgálata teljesítése közben K. V. sértettet karddal, majd kezével ugy megverte, hogy sértett nyoícz nap alatt gyógyult testi sértéseket szenvedett s ezen tényre alapítottan vádlottat a Btk. 473. §-a alá eső hivatalos hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondották ki. A kir. Curia pedig a semmiségi panaszokat elutasította. A vádlott az alapperben nem hivatkozott V. M., K. és L. tanuk által bizonyítani kívánta azt, hogy az eset történtekor nála — mert rendőri szolgálatot akkor nem végzett — kard nem volt s hogy a sértettet tettleg nem bántalmazta, a rendőrkapitányi hivatali igazolványnyal pedig bizonyítani kívánta azt, hogy a tett elkövetése reggelén szolgálati viszonyban nem állott. E szerint vádlott újrafelvételi kérelmét voltaképpen a BP. 446. §. 1. és 3. pontjaira alapította, amennyiben felhitt uj tanúival annak a bizonyítását is czélozta, hogy az alapperben bűnössége K., R. és M. hamis tanuzása folytán lett megállapítva. Eltekintve attól, hogy a BP. 451. §-nál fogva a BP. 446. §-ának 1. pontjára alapított ujrafelvétel iránt előterjesztett kérelem csak akkor volt volna tárgyalható, ha az alapperben kihallgatott tanukat terhelőén a hamis tanuzás büntette büntető ítélettel meg van állapítva, amely eset azonban fen nem forog, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s az alapperbeli határozatokat hatályukban fentartani azért kellett; mert V. tanú a főtárgyaláson azt adta elő, hogy a kapubejáróba, ahol az alapperbeli tanuk egyező vallomása szerint a vádlott K. V.-t tettleg bántalmazta, be nem látott, ennek folytán tehát ugy ezen tanú, mint az újrafelvételi eljárás során kihallgatott rendőrök, kik közül K. és Sz, vallották, a helyszínén sem voltak,