Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

i5i vizsgálóbírónál, előadta, hogy unokája, Sz. J. apjával, Sz. A.-val nagyon rossz viszonyban élt, hogy Sz. J. február 3-án, midőn az apja vacsora után lakásukról távozott, szintén elhagyta a lakást és később, midőn visszatért, nagyon izgatott volt, hogy Sz. J. távolléte alatt lövést hallott, hogy a holttest mellett talált pisztoly Sz. J. tulajdona, s hogy az istállóban hurokra kötött kötélre is őt unokája, Sz. J. tette figyelmessé ; melyek által a tett elkövetésének gyanúját unokájára, Sz. J.-ra hárította, azt azonban határozottan tagadta, hogy neki fiának, Sz. A.-nak megölésében bármi része lett volna. Ezen terhelő vallomás folytán a nagyapjával történt szembesítés után Sz. J. beismerte, hogy apját azon éjjel szándékosan ó lőtte agyon pisztolylyal, amelyet pár héttel előbb vásárolt, s hogy a kötelet ő kötötte hurokra, hogy apja öngyilkosságát valószínűvé tegye és a gyanút magáról elhárítsa ; előadta egyúttal azt is, hogy a tettet nagyapjának folytonos és közvetlenül a tett előtt ismételt biztatására követte el, hogy a pisztolyt a nagyapja által e czélra adott pénzen vásárolta, hogy a tett elkövetése alatt nagyapja az ablaknál lesben állott, s hogy az eljárás kezdetén tanúsított magatartásuk, t. i. tagadásuk és előadásuk egybehangzó volta a nagyapjával történt előzetes összebeszélésnek és közös megállapodásnak eredménye volt. Sz. N. ezekkel szemben is határozottan tagadta, hogy neki fiának megölésében bármi része volna, hogy unokáját a tett elkövetésére biztatta s hogy neki fiának megöléséről csak tudomása is lett volna. A kir. ügyész Sz. J. ellen a Btk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság büntette miatt, Sz. N. ellen pedig ezen bűntettben való részesség miatt a 278. §. és 69. §. 1. pontja alapján vádat emelvén, a temesvári kir. törvényszék mint esküdtbíróság ítéletével Sz. J.-t gyilkosság bűntettében mint tettest, Sz. N.-t pedig mint felbujtót bűnösnek nyilvánította s Sz. J.-t 15 évi fegyházra, Sz. N.-t pedig a 93. §. alkalmazásával 15 évi börtönre s mellékbüntetésre itélte A kir. Curia a semmiségi panaszokat elutasítván, vádlottak büntetésük elszenvedését megkezdették. Sz. N. a börtönben értesülvén Sz. J. nak a törvényszék fogházában vele egyidőben fogva volt T., P., J. és B. előtt elitéltetése után tett azon kije-