Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

135 Indokok: Vádlott a BP. 385. i 1. a) és 3. pontja alapján azért, mert terhére a súlyos testi sértés vétsége megállapittatott, s mert a büntetés kiszabásánál a 92. §. nem alkalmaztatott, holott ennek feltételei fenforognak, — a külön közvédő pedig a BP. 385. §. 1. aj pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert vádlott terhére a súlyos testi sértés vétsége megállapittatott, s azáltal oly cselekményben mondatott ki bűnösnek, amelynél a jogellenesség hiányozván, büntetendő cselekményt nem képez. Minthogy az alább felhozandók szerint a vádlott terhére megállapított sulyositó körülményekkel szemben annyira nyomatékos vagy oly nagyobb számú enyhítő körülmények, amelyekre tekintettel a 92. §. alkalmazása indokolt lenne, megállapítást nem nyertek, ennélfogva a BP. 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panaszt, mint alaptalant elutasítani kellett, A Btk.-nek az ember élete elleni bűntettekre és vétségekre, továbbá a testi sértésre vonatkozó rendelkezéseiből, valamint magából a dolog természetéből kétségtelen, hogy azok a rendelkezések azon alapulnak, hogy az előbb jelölt szándékosan elkövetett büntettek és vétségeknek a tettes egyoldalú — a sértettfél beleegyezése nélküli — szándékos jogsértő cselekményével kell létesitettniök. Bizonyítja ezt egyrészt a Btk. 282. és 285. §-a is, amelyek kivételesen és tüzetesen megjelölik azokat a nemcsupán a beleegyezést adó egyén jogait sértő cselekményeket, amelyek azon esetben is büntetendők, ha azok a sértettfél beleegyezésével követtettek el. A 282. §. az államnak — állampolgárai számában és a közös czélokra való közreműködésében rejlő érdekét — a 285. §. a méhmagzat érdekét részesiti büntetőjogi védelemben ; a 282. §. a komoly kívánságban nyilvánuló beleegyezésnek azt a nagyjelentőségű horderőt tulajdonítja, hogy az annak alapján elkövetett és a gyilkosság minden alkatelemét felölelő cselekményt is — nem mint ilyent — hanem különleges büntetendő cselekményként — delictum sui generis — bünteti ; bizonyítja továbbá az, hogy aki a védkötelezettnek a védkötelezettség teljesítésére képtelenné tétele végett, tehát önként érthetőleg annak beleegyezésével, megcsonkítását eszközli, nem a Btk. 305. §-a alá eső súlyos testi sértés büntette hanem csupán az 1889 : VI. tcz. 49. §-a alá eső fegyveres véderő elleni vétség miatt büntetendő, valamint hogy az öncsonkítás