Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

*33 lentetett be semmiségi panasz, mert a biróság a vádlott cselekményét a Btk. 262. §-a ellenére minősítette két külön bűncselekménynek. Ez a panasz alaptalan. Eltekintve ugyanis attól, hogy a Btk. 262. §-a a cselekmény egysége vagy többsége tekintetében mi intézkedést sem tartalmaz, e kérdés tehát az általános szabályok szerint döntendő el : a kérdések helyesen lettek két cselekményre föltéve és az itélet helyesen állapított meg két cselekményt, mert a vád két hatósági tag ellen elkövetett rágalmazásra, illetve becsületsértésre irányult, az egy cselekvőséggel több egyén sérelmére elkövetett tett pedig a bírói gyakorlat szerint többséget képez. A semmiségi panasz tehát elutasítandó volt. Ellenben hcdyt kellett adni a 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panasznak, mert a vádlott büntetlen előélete s az a körülmény, hogy szabadságvesztésre való elitéltetése rá, mint közhivatalnokra fölöttébb terhes következményekkel járna, oly tekintetek, melyeknél fogva a Btk. 262. §-ában meghatározott szabadságvesztés aránytalanul súlyosnak jelentkezik. Ilyképp a 92. §. esete forogván fen, az esküdtbíróság ítéletét megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. A semmiségi panasz indokolásához vádlott az esküdtszék nyolcz tagjának nyilatkozatát csatolta, mely szerint az esküdtek tévedésben voltak a határozatuk folytán kiszabható büntetés nemére nézve, hogy továbbá a vádlott büntethetőségét kizáró azon körülményről, hogy a vádbeli állítás be van bizonyítva, csak azért nem nyilatkoztak igenlő értelemben, mert erre nézve hozzájuk, a védő indítványa daczára, kérdés nem intéztetett. Tekintve azonban, hogy az esküdtek szavazatának indoka, mely megállapítás tárgyát nem képezheti, az itélet elbírálásánál figyelembe nem vehető, tekintve továbbá, hogy a várható büntetés neme vagy nagysága nem tartozik a bűnösség kérdéséhez, az ezekre való tekintet tehát az esküdt tisztség törvényszerű ellátásánál nem szabad hogy szerepeljen ; tekintve végül, hogy a nyilatkozatban a kérdések föltevésére vonatkozó előadások a kir. törvényszék nyilatkozatával megczáfolvák s a kir. Curia ily körülmények közt nem tarthatta elrendelendőnek a BP. 332. §-ában megengedett ellenbizonyítást, az esküdtek utólagos nyilatkozata tehát figyelembe nem vétetett.