Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

i3i mester a szállítás iránt S.-el szerződvén, ebből kifolyólag a szállításból eredő károkért Sz.-val szemben S. tartozik felelősséggel. S. postakocsisként M. A.-t alkalmazta, ki a több egyén czimére érkezett postai szállítmányok tartalmának egy részét jogtalanul eltulajdonította, minek folytán az ügyészségi megbízott ellene a Btk. 355. §-a alá eső többrendbeli sikkasztás vétsége miatt emelt vádat. A kincstárnak a sikkasztásokból Sz. szerint kára nem származott, amennyiben a kincstár csak akkor tartozik vagyoni felelősséggel, ha a felszólamlás a küldeményben tapasztalt hiány miatt a czimzett részéről a küldemény átvételekor történt. Az eltulajdonított küldemények tulajdonosai közül azok, kik sértettekként kihallgattattak M. vádlottat az okozott kár megtérítésére köteleztetni kérték. S. vádinditványt nem terjesztett elő. A kir. járásbíróság vádlottat a sikkasztás vádja alól fölmentette azon indokból, mert a kincstárnak a postai szállításból eredő károkért a postamester, ezzel szemben pedig a vele a postaszállitás tekintetében szerződéses viszonyban álló S. tartozván vagyoni felelősséggel, M. vádlott a sikkasztást szolgálatadója, S. kárára követte el ; de minthogy S. vádinditványt nem terjesztett elő, M. tettéért a Btk. 358. §-ának utolsó bekezdése, illetve 343. §-a értelmében bűnvádi eljárás alá nem vonható. A mszigeti kir. törvényszék ezt az ítéletet indokaiból helybenhagyta. Az alsóbiróság ítéleteiben foglalt az a kijelentés, hogy a M. terhére rótt sikkasztás szolgálatadója, S. kárára követtetett el, hogy tehát az a sértett, kinek indítványa nélkül a cselekmény nem üldözhető, téves és sérti a törvényt. A Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás esetében ugyanis közvetlenül sértett (BP. 13. §. 6. bek.) a jogtalanul eltulajdonított dolog tulajdonosa lévén, jelen esetben sértett nem S., hanem sértettek azok, akiknek tulajdoni joga a sikkasztás által megsértetett, vagyis, akik a részükre érkezett küldeményekhez tartozó egyes dolgok eltulajdonítása által kárt szenvedtek. Az a körülmény, hogy S. a szállításból eredő károkért a vele szerződött postamesternek felelősséggel tartozott, annál kevésbbé változtathat a küldemények tulajdonosainak említett minőségén, mert a szállításból fölmerülő kárért a postamester az államkincstárnak tartozván felelősséggel; minthogy a kincstár a sikkasztásból kifolyóan Sz. előadása szerint kárt nem szenvedett, az alsóbiróság ítéletei9*