Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

93 pénz behajtásáról ügyfelét értesítette ugyan, de a tett panasz folytán hozott polgári bírósági határozat végre­hajtásáig annak kiszolgáltatását megtagadta, a sikkasztás vádja alól felmentette, mert az ügyvédi rendtartás 48. és 66. §. alapján indított polgári eljárás végeredményének és a marasztalás sanctióját képező végrehajtásnak bevárása, csakis a jogosulatlan és makacs visszatartás folytatólagos­ságának tényét foglalja magában, de ezenfelül nem nyújt alapot a sikkasztás tényálladékának megállapithatására. (Curia 1904 október 4. 8143/904. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panasznak hely adatván, mind­két alsófoku bíróság ítélete a BP. 385. §-ának 1. aj pontjánál fogva megsemmisíttetik s a vádlott a vád s következményei terhe alól felmentetik. Indokok: A kir. tábla Ítéletének indokolása szerint vádlott azon alapon mondatott ki bűnösnek, mert mint ügyvéd a kezei­hez megbízói, illetve örökösi javára befolyt pénzösszegek egy részét az örökösökkel szemben visszatartotta azért, mert állítása szerint őt annak — bíróilag meg nem állapított viszontkövet élése fejében — visszatartására megbízói felhatalmazták, a felhatalma­zást azonban nem igazolta s a visszatartás az ügyvédi rendtartás 48. és 66. §-ának értelmében a bűnvádi eljárást megelőzőleg pol­gári ügyuton folyamatba tett panaszos ügyben hozott jogerős bírói határozatok szerint jogosulatlan volt. A visszatartott összeg pedig 2723 K-t tett ki. A kir. táblának ama további kijelentése, hogy a vádlott ezen összeggel, mint sajátjával rendelkezett s azt ily módon jogtalanul eltulajdonította, nem ténymegállapítás, hanem jogi következtetés, melynek alapjául az az előrebocsátott tény­megállapítás szolgál, hogy az ügyvédi rendtartás értelmében le­folytatott panaszos ügyben a sértettek részére végrehajtás terhével kifizetendőnek megállapított 2723 K-t a vádlott a kiszabott 15 napi teljesítési határidőben sem fizette ki, hanem azt az ellene folyamatba tett fegyelmi, majd bűnvádi eljárás daczára is jogosu­latlanul visszatartván, arra nézve a jogosultak csakis az ellene vezetett kielégítési végrehajtás során, már közvetlen az elsőbiró­sági büntető Ítélet meghozatala előtt nyertek kielégítést. Ámde

Next

/
Thumbnails
Contents