Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

büntetendő cselekmény hiányában büntető uton felelősségre nem vonható, és igy a kir. törvényszék tévedett akkor, mikor büntetendő cselekmény tényálladékát állapitotta meg és vádlottat bűnösnek mondotta ki: ennélfogva Ítéletét megsemmisiteni s vádlottat a vád alól felmenteni kellett. = A dolus fenforgásának kérdését felülvizsgálta a Curia a Büntetőjogi Döntvénytár III. kötet 119. I. sz. esetében, valamint a Jogt. Közi. 1903. évf. mellékletén 634. sz. a. közölt esetben, mig a Büntetőjogi Döntvénytár idézett kötetében és száma alatt II-vei jelzett esetben a Curia kimondta, hogy «tény mind az, ami a bűncselekménynek törvény szerinti alkotó eleme s mint ilyen bizonyítás tárgyává tehető ; már pedig a Btk. 75. §-a értelmében a szándék minden bűntettnek az alkotó eleme, tehát tény ; annak ténybeli megállapítása tehát a tényben ítélő bíróság elé tartozik s csak annyiban esik felülvizsgálat alá, amennyiben a megállapított szándék nem azt a dolosus szándékot képezné, amelyet az anyagi törvény megkíván». 53Főmagánvádló arról értesülvén, hogy egy ludja vádlott udvarában van, oda behatolt s egy a vádlott tulajdonát képező ludat felkapott; dulakodás támadván, vádlott sértetten könnyű testi sértést ejtett; erre vádlott udvarán előbujt a magánvádló ludja, melyet ez birtokába vévén távozott. A Curia jogos védelem czimen vádlottat felmentette. (Curia 1904 október 5. 8166/903. sz. a.) A kir. Curia: A kir. törvényszék ítélete a BP. 385. §-ának 1. c) pontiában meghatározott semmiségi okon megsemmisíttetik és V. J. vádlott a vád alól a BP. 326. §-ának 3. pontja alapján fölmentetik. Indokok: A kir. törvényszék elfogadván az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, való ténykényt fogadta el azt, hogy B.-né főmagánvádló értesülvén arról, hogy aznap vásárolt egyik ludja az ő udvaráról a vádlott udvarára tévedt, a hol ennek