Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

74 tak, de alaptalanoknak találtattak, mert az elsőfokú főtárgyalás alkalmával dr. W. A. tömeggondnok a kártérítéshez való hozzájárulás mérvére nézve már nyilatkozott és mert dr. B. P. és F. H. bírósági, valamint A. J. K. ellenőrző szakértők a társasági könyvek vitelének módjára s a bejegyzések minőségére nézve az ügy elbírálására szükséges, minden irányban tüzetesen meghallgattattak, s ekként sem a csődválasztmányi jegyzőkönyv felolvasásának, sem ujabb szakértő meghallgatásának mellőzése az ítéletre nem volt befolyással. A közvádló a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt a másodfokú ítélet ellen, mert P. A. vádlott a Btk. 414. §-ának 4., W. Gy. vádlott pedig ugyané törvényszakasz 3. pontja alá eső csalárd bukás bűntettében nem mint tettes mondatik ki bűnösöknek. A közvádló ezen semmiségi panaszának azonban hely adható nem volt egyrészt azért, mert a büntetendő vagyonbukás tettese csak a vagyonbukott lehet, e vádlottak ellen pedig a csőd meg nem nyittatott, másrészt azért, mert ezen vádlottak mint a vagyonbukott . társaság alkalmazottai nem üzletvezetéssel, hanem pusztán kezeléssel voltak megbízva, ők tehát ebbeli minőségükben a csalárd bukást megállapító cselekményeket mint tettesek el nem követhették, hanem azok elkövetését saját tevékenységükkel csak előmozdították, mihez képest ezek a vádlottak a csalárd bukás bűntettében a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint mint bűnsegédek helyesen mondattak ki bűnösöknek. A közvádló a másodfokú ítéletet T. J., dr. K. S. és P. J. vádlottak terhére felmentésük miatt a BP. 385. §-ának r. aj pontja alapján támadta meg semmiségi panaszszal. A kir. tábla ugyanis ezeket a vádlottakat az ellenük vádba tett, a Btk. 416. §-ának 1. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének vádja alól büntetendő cselekmény tényálladékának hiánya okából a BP. 326. §-ának 1. pontja alapián mentette fel, abból indulván ki, hogy miután a Btk. 417. §-a szerint a részvénytársaság csődbejutása esetében a büntetendő vagyonbukás elkövetésének alanyai csak az üzlet vezetésével megbízott személyek lehetnek, a kereskedelmi törvény 182. §-a szerint pedig a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság vezeti, ellenben a felügyelő-bizottság feladatát