Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

63 nevezett és egy tanitó szerelmi viszonyban élnek, és szerelmi viszonyuk a községben általános botrányt s a nevezett két egyén iránt általános undort okoz. Vádlottat a kir. törvényszék a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazásban bűnösnek mondotta ki, a valódiság bizonyitását a Btk. 264. §-ának 4. pontja alapján meg nem engedvén. Vádlott a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján semmiségi panaszszal élt azon okból, mert ő csupán hivatalos kötelességét teljesítette s igy cselekménye, sértési szándék hiján, büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapitja. Semmiségi panasza elutasittatott, mert akkor, mikor a vádlott fölöttes hatóságához jelentést tett, nem volt utalva arra, hogy jelentésében a főmagánvádlóról a panaszolt tényeket állitsa s igy midőn a vádlott jelentésében főmagánvádlóról a panaszolt tényeket állitotta, hivatalos kötelességet nem telj esitett. (Curia 1904 június 21. 5746/904. sz. a.) A zinóváraljai kir. járásbiróság: H. Gy. az ellene a Btk. 258. és 261. §-a alá eső rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt emelt vád terhe alól fölmentetik. Indokok: Terhelt beismerte, hogy a turóczmegyei tanfelügyelóséghez intézett igazoló jelentésében másodrendű sértettről azt állitotta, hogy H. S. tanitóval szerelmi viszonyban él, elsőrendű sértettről pedig azt állitotta, hogy bújában annyira ivásnak adja magát, hogy családi élete egészen elzüllött, tagadta azonban, hogy 1903 június 24-én a P.-féle korcsmában J. S. elsőrendű sértett felet felpofozással megfenyegette, vagy spirituszhordónak nevezte volna, akivel rövid idő alatt végezni fog s azzal védekezett, hogy neki, mint iskolaszéki elnöknek kötelességében állott sértett felek botrányos magaviseletét, különösen azt följelenteni, hogy J. S. a községben maga híresztelte, hogy neje erkölcstelen életű s viszont J. S.-né férjét spirituszhordónak nevezte s tényleg köztudomású, hogy J. S. sértett ivásnak adta magát, mely körülmények beigazolására tanukra hivatkozott. A tanuk előadásával bizonyítva lett, hogy elsőrendű sértett tényleg iszákos ember, aki nejéről a községben elhíresztelte, hogy erkölcstelen életű, s őt gyakran ringyó-