Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

folytán az igért pénzbeli jutalom elnyerése czéljából, vállalkozott arra, hogy az egy havi fogházbüntetést S. P. helyett kiállja. E végett 1902. évi január hó 20-án a székelyudvarhelyi kir. ügyészségnél jelentkezett, a fogházfelügyelő által magát S. P. neve alatt, az ennek személyazonosságát igazoló adatoknak a törzskönyvbe való bejegyeztetése mellett, az elitéltek közé felvétette és az egy havi fogházbüntetést tényleg megkezdette ; időközben azonban kiléte kiderülvén, 1902 január 25-én a fogházból elbocsáttatott és S. P. ellen a büntetés foganatba vétetett. A fogházfelügyelő által vezetett törzskönyvek, mint közhivatalnok által törvényes hatáskörében vezetett olyan könyvek, melyek a büntetés kiállását közhitelességgel bizonyitják, kétségkivül közokiratok. Annak a ténynek a törzskönyvbe való bevezetése, hogy valaki büntetését megkezdette vagy kiállotta, amennyiben ez a tény valótlannak bizonyul, nemcsak a bevezetettnek jogviszonyait érinti, hanem sérti az államhatalomnak azt a lényes jogát is, melynél fogva követelheti, hogy a büntetést, melyre valaki elitéltetett, az elitélt és ne más szenvedje. Mindamellett, habár K. J. vádlott a valóságnak meg nem felelő bemondásai által ezeknek a törzskönyvbe való bevezetését idézte elő, cselekménye még sem minősíthető a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisitásnak, mert szándéka nem a hamis bevezetések eszközlésére, hanem arra irányult, hogy a sógora, S. P. ellen megállapított szabadságvesztés-büntetés kiállása végett való jelentkezésével nevezett sógorát a büntetés alól megszabadítsa, vagyis ténykedésével segítséget nyújtott nevezett sógorának arra, hogy az büntetlenül maradjon. K. J. vádlottnak jelzett cselekménye, minthogy ezt a kir. ítélő tábla által elfogadott megállapítás szerint abból a czélból követte el, hogy az igért pénzbeli jutalmat elnyerve, magának vagyoni hasznot szerezzen, a Btk. 374. és 376. §-ai alá eső bűnpártolás vétségének összes alkatelemeit magában foglalván, nevezett vádlottat ebben a vétségben bűnösnek kellett nyilvánítani. Az a tény, hogy K. J. vádlott a bűnpártolást sógora, tehát a Btk. 78. §-ában megnevezett hozzátartozója érdekében követte el, a cselekmény büntethetőségét nem szünteti meg, mert a Btk. 378. §-ának büntelenséget biztosító rendelkezése a bűnpártolásnak Büntetőjogi Döntvénytár. IV. 20