Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

ihi feljelentésben a tettet nem minősítette a Btk. 262. 4-a szerint is. Ez magában véve közömbös, mert a BP. 90. §-a szerint a cselekmény minősítése az indítvány hatályát nem érinti. Azonban a kir. ügyészség sem tekintette a cselekményt a Bik. 262. §-a szerint minősülőnek, mert a feljelentést azzal a nyilatkozattal tette át a vizsgálóbíróhoz, hogy főmagánvád esetét látja feníbrogni, e tekintetben pedig a vádat nem veszi át. Ennek folytán a sértett fél 1902. évi november hó 9-ikén 4299. sz. a. beadott kérvényével kijelentette, hogy a vádat átveszi, egyúttal a BP. 565. §-ának megfelelően a vizsgálatot indítványozta. Ez a vizsgálóbírónak 1902 deczember 3-án 4449. sz. alatt kelt végzésével a Btk. 258. és 259. §-aiba ütköző cselekmény czimén elrendeltetett ; a vizsgálat befejezése után pedig a kir. ügyész 1902 deczember hó 25 én 7300. szám alatt kelt nyilatkozatával kijelentette, hogy a vádat nyilván az első nyilatkozatában foglalt okból — most sem veszi át. A sértett fél most már 1903. évi január hó 15-én iQ9. sz. a. vádiratot adott be s vádját ezúttal is a Btk. 258. és 259. §-aira alapította. Az iratok erre a BP 571. §-a értelmében a vádtanácshoz tétetvén át, ez, bár a vádlott nem adott be kifogásokat 1903. évi február hó 28-án 882. sz. alatt vádhatározatot hozott. E végzésben a cselekmény szintén a Btk. 258. és 259. §-ai szerint minősíttetett, mert annak rendelkező részében csakis ezen §§-ok idéztettek ; az indokolásban azonban, nyilván azért, hogy az ügynek az esküdtbirósághoz utalása indokoltassék, a Btk. 262. §-ára is tétetett hivatkozás. A főtárgyaláson az esküdtbíróság a felek meghallgatása után, de az esküdtek meghallgatása nélkül, a BP. 352. §-ának második bekezdése alapján felmentő ítéietet hozott, lényegileg azon indokból, hogy a sértett fél közhivatalnok lévén, az ellene elkövetett rágalmazás a Btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében hivatalból üldözendő, ily esetben pedig az eljárásra a BP. 2. §-ának harmadik bekezdése szerint kizárólag a kir. ügyészség jogosult ; minthogy pedig a kir. ügyész a vád képviseletét megtagadta, pótmagánvádnak pedig a BP. 42. §-a szerint helye nincs : hiányzik a törvényszerű vád. Az esküdtbíróság ítélete a törvény téves alkalmazásán alap-