Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

155 állapitható meg, mert ezen tények szerint a szemerem elleni erőszak bűntettének egyik lényeges alkateleme, t. i. az erőszak, illetőleg fenyegetés vagy az öntudatlan állapot, jelen esetben fen nem forog ; úgyde vádlottnak a kir. tábla által valóknak elfogadott ténykedései teljesen kimerítik a Btk. 247. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő csábítás fogalmát, mert ezek szerint kétségtelen az, hogy vádlott tanítványával szemben a nemi ösztön fölkeltésére, ingerlésére és kielégítésére czélzó cselekményt kezdeményezett ; a csábítás pedig nem csupán ígéret, ajándékozás, rábeszélés, hanem minden oly cselekmény által is elkövethető, melynél a fajtalankodás, a törvényben meghatározott személyek, jelen esetben a tanitó kezdeményezése folytán, a tanítvány beleegyezésével, t. i. a fajtalankodáshoz való hozzájárulásával történik ; mert továbbá kétségtelen az is, hogy a Btk. 247. §-ának 2. bekezdése szerint büntetendő csábicást a gyám, gondnok, tanitó a fölügyeletére, illetőleg tanítására bízott személyen önmaga is elkövetheti. Minthogy tehát a föntiek szerint a vádlott cselekménye büntetendő cselekményt képez és így a bíróság akkor, mikor ennek daczára a vádlottat a vád alól fölmentette, a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alá eső anyagi jogszabályt sértett meg: ennélfogva a semmiségi panasznak helyt adni, a kir. tábla ítéletét megsemmisiteni, vádlottat a csábítás bűntettében bűnösnek kimondani s a rendelkező részben kitett büntetéssel sújtani kellett. Vádlott büntetlen előélete s főleg az, hogv érezve gyöngeségét, kérelmezte, hogy a fiuk tanításával bizassék meg. ezen kérelme azonban nem teljesíttetett, súlyosító körülmények fen nem forgása folytán, eléggé nyomatékos enyhítő körülményeket képeznek arra nézve, hogy a büntetés kimérésénél a Btk. 92. §a alkalmaztassék. A vádlott börtönbüntetéséből vizsgálati fogsága által — tekintettel annak rövidebb tartamára — nem vétetett semmi sem kitöltöttnek. = Ugyanígy Dtár III. f. XVIII. k. 101. sz : Minthogy a Btk. 247. §-ának 2. tétele alatt foglalt rendelkezés az ott meghatározott büntetéssel büntetendő cselekmény tényálladékát a «mással* elkövetésre való csábításra nem szorítja, nyilvánvaló, hogy ezen rendelkezés az ott fölsorolt önrendelkezési joggal nem