Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

144 ellenében 12,987 K 12 f. tartozása volt. Vádlottnak csődbejutása folytán ellenében a Btk. 414. §. 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette és ezzel eszmei halmazatban levő, a Btk. 416. §. 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége czimén amiatt emeltetett vád, hogy vádlott fizetésképtelenségét tudva, K. M. hitelezőjének a többi hitelezői megkárosítására irányuló szándékkal engedélyt adott arra, hogy az 1800 K követelése erejéig zálogjogot nyerjen ingatlanaira és azon felül hitelezőinek megkárositására irányuló szándék nélkül a csődkérvénye beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy ingatlanságára több hitelezője zálogjogot szerezzen. A főtárgyalás adatai szerint a vádlott igen jó barátságban volt K. M.-al és ők mint ilyenek egymást gyakrabban kisegítették kisebb kölcsönökkel, mig végül vádlott 1901 április 19-én K-tól 1800 K kölcsönt kért. Ezt a kölcsönt K. nyomban meg is igérte, de mivel csak 600 K pénze volt és remélte, hogy rövid idő múlva még lesz 1200 K-ja, K. a 600 K-t nyomban átadta neki és igérte, hogy rövid idő múlva kiegészíti azt 1800 K kölcsönre, de mivel ez már nagyobb összeg, az egész 1800 K-ról adóslevelet kért tőle, amit a vádlott meg is adott. Később azután, midőn a vádlottnak szüksége volt az 1200 K-ra és amiatt szólt K-nak, K. pénz hiányában egy 1200 K-s váltót adott vádlottnak azzal, hogy azt értékesítse, mire vádlott azon váltó alapján fel is vett a takarékpénztárból 1200 K-t és ezt az 1200 K-t a váltó lejáratakor K. a takarékpénztárnak ki is fizette. Vádlott az ezen kölcsönügylet megkötése és a bekeblezési engedélyt is tartalmazó űrlap aláírása után hitelezőinek a főtárgyalás alkalmával becsatolt postai feladó-vevények tanúsága szerint még fizetéseket teljesített, még pedig meg nem czáfolt védekezése szerint a K.-tól kölcsönvett összeget is részben hitelezőinek kifizetésére fordította. Képtelenség tehát az, hogy a vádlott akkor, midőn K.-tól bekebelezési engedély adása mellett kölcsönt vett és azt a kölcsönt hitelezőinek részbeni kielégítésére fordította, ugyanakkor abban a tudatban lett volna, hogy K.-val kötött kölcsönügylete a hitelezőinek megkárosítására vezet. Nem forognak tehát fen a csalárd bukás jelenségei, hanem igenis tekintettel arra, hogy K. vallomása szerint röviddel a vele kötött kölcsönügylet létrejötte után már általában beszéd tárgya volt