Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

I 20 het. Jelen esetben a vizsgálóbíró 1808. sz. a. végzésével a törvényszerű határidőn belül rendelte el a vizsgálatot F. K. szerkesztő, tehát oly személy ellen, ki a sajtótörvény 28. §-a szerint a fokozatosan felelősek közé tartozik, s kit a bevádolt névtelen czikkek szerzőjének vélelmezhetett. Ezzel meg volt indítva az eljárás az akkor egyénileg még nem ismert szerzők ellen is és pedig annál is inkább, mert a határozat világosan ugy rendelkezett, hogy a vizsgálat «a fokozatos felelősség alapján vezetendő*, tehát az a F. K. fokozatos szabadulása esetén az előzően felelős személyekre is kiterjed. Dr. L. F. vádlott a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be azért, mert azon indítványának, hogy állapittassék meg, hogy a «Magyarén és Rumánen* czimü czikkből melyik vádlott mit irt és minő változtatásokat tett, hely nem adatott. Ezt az indítványt a többi vádlottakra is kiterjesztőleg, a mai tárgyaláson a koronaügyészség magáévá tette. De ez a semmiségi panasz is alaptalan ; mert L. F. vádlott az esküdtbíróság! főtárgyaláson beismerte, hogy a czikk szerzésébe mint író befolyt, a szerzőséget kifejezetten el is vállalta, a vádlottársak vallomásából pedig kitűnt, hogy a czikkből ki mit irt. Ilykép az esküdtek teljes mértékben mérlegelhetvén a szerzőség tényelemeit, az esküdtbíróság közbeszóló határozata nem sértett oly törvényrendelkezést vagy elvet, mely a védelem szempontjából lényeges. L. F. vádlott a BP. 427. §. 4. pontjára hivatkozással semmiségi panaszt jelentett be amiatt, mert az esküdtekhez intézett kérdések feltevésénél a BP. 355. §-nak parancsoló rendelkezése sértetett meg. A sérelmet a semmiségi panasz indokolása abban jelöli meg, hogy a Btk. 172. §. 2. bekezdésének tényálladékára irányuló főkérdésbe nem vétetett fel az «egyenes felhívás» alkateleme. A semmiségi panasz ez irányban is alaptalan ; mert az (iegyenes felhivás» a Btk. II. R. VI. fejezetében meghatározott cselekmények közül csak a 171. §. és a 172. §. 1. bekezdésében körülirt izgatási cselekményeknek tényálladéki eleme. A Btk. 172. §. 2. bekezdése csak az elkövetési mód tekintetében utal a 171. §-ra, hogy t. i. az izgatásnak nyilvánosan, szóval, nyomtatvány utján stb. kell elkövettetni ; az «egyenes felhivás» pedig