Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

104 tani. F. Ö. ellen a Btk. 258. §-ába ütköző s a 262. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének vádja alapján indíttatott meg a büntető eljárás ; azonban a BP. 325. §. rendelkezéséhez képest, a cselekmény minősítése tekintetében a vádtól eltérőieg a Btk. 260. §-ába ütköző s e szerint minősülő hatóság előtti rágalmazás vétségében kellett F. Ö.-t bűnösnek kimondani ; mert a rágalmazó állítás a M. I. ellen megindított fegyelmi eljárás alkalmával, tehát ennek hatósága előtt, a tanuként kihallgatott F. Ö. részéről tétetvén eljárás tárgyává, ehhez képest F. O. cselekménye a Btk. 260. §-ába ütköző hatóság előtti rágalmazás tényálladékát kimeríti, s őt a becsületsértés vétségén felül a hatóság előtti rágalmazás vétségében is bűnösnek kellett kimondani. = Felülvizsgálhatja-e a kir. Curia a dolus fenforgásának kérdését ? A jelen esetben kimondja, hogy a szándék fenforgása «ténykérdés», tehát a revisiónak nem tárgya. Ugyanígy Büntetőjogi Döntvénytár II. k. 62., 80., 128. : «A Curia az alsóbiróságok megállapításához, hogy az elvitel jogtalan eltulajdonitási szándékkal történt, mint ténymegállapításhoz kötve van». Es III. k. 77. : «Tény mindaz, ami a bűncselekménynek törvény szerinti alkotó eleme, s mint ilyen bizonyítás tárgyává tehető ; már pedig a Btk. 75. §-a értelmében a szándék minden bűntettnek az alkotó eleme, tehát tény, annak ténybeli megállapítása tehát a tényben ítélő bíróság elé tartozik. Az a körülmény pedig, hogy a szándéknak mint belső (alanyi) tényelemnek létezése külső tényekből vont következtetés utján bizonyittatik, a szándék e minőségén mit sem változtat». Ezzel szemben a Jogt. Közi. 1903. évi mellékletén 55. sz. a. közölt esetben a Curia a tábla által valóknak elfogadott tényekből következtetés utján maga állapította meg, hogy vádlott sértett nevét jogsértési szándék nélkül irta rá a váltóra és így cselekménye a Btk. 75. §-ában irt általános kellék hiányában nem büntethető. Es az ugyanott 265. sz. a. közölt esetben a kir. ítélő tábla felmentő ítéletét megsemmisítette, mert a tábla által megállapított tényekből, jelesül «vádlottnak abban a tényében, hogy a talált dolgot a nyomozó csendőrök előtt eltitkolta, a jogtalan