Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

7« A m. kir. Curia: A V. J. vádlott és védője által a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján használt semmiségi panaszoknak, amennyiben azok az esküdtbíróság ítéletének azon része ellen irányulnak, mely szerint az esküdtbíróság az esküdtek által V. J. vádlottra vonatkozólag hozzájuk intézett II. főkérdésnek igennel eldöntésével valóknak elfogadott tények alapján vádlottnak cselekményét a Btk. 344. §-ba ütköző rablás bűntettének minősítette, hely adatik, ehhez képest az esküdtbíróság ítéletének jelzett része, s tekintettel a BP. 387. §. 3. bekezdésének rendelkezésére az esküdtbíróság ítéletének az a része is, mely szerint az esküdtbíróság az esküdtek által D. J. vádlottra vonatkozólag hozzájuk intézett II. főkérdésnek igennel eldöntésével valóknak elfogadott tények alapján ezen vádlottaknak cselekményét szintén a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettének minősítette, a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik s vádlottnak ama cselekménye a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §-ban meghatározott lopás bűntettének minősíttetik s vádlottak a rablás büntette helyett lopás bűntettében mondatnak ki, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak bűnösöknek s ebből folyólag D. J. vádlott lopás büntette s az esküdtbíróság ítéletében terhére megállapított többi büntetendő cselekmények miatt a Btk. 278., 289., 340., 341. §-ai alapján a 91. és 96. §-ok alkalmazásával összbüntetésként életfogytig tartó fegyházra, V. J. vádlott pedig a lopás büntette s az esküdtbíróság ítéletében terhére rótt többi büntetendő cselekmények miatt a Btk. 278., 289., 340., 341. és 87. §-ai alapján a 96. S. alkalmazásával összbüntetésként 12 évi fegyházra ítéltetnek s fentartatnak az esküdtbíróság által a vádlottak ellen alkalmazott mellékbüntetések. Indokok: V. J. vádlott és védője az írásban kifejtett indokolásból kitetszően a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján az esküdtbíróság ítéletének a fentebb megjelölt részei ellen a V. J. vádlott terhére rótt cselekményeknek gyilkosság és illetőleg rablás bűntettének téves minősítése miatt használtak semmiségi panaszokat. Annak előrebocsátásával, hogy az esküdtekhez intézett kérdések a BP. 475. §-a szerint az ítéletnek alkatrészét képezik, s minthogy a kir. Curia határozatát a BP. 437. §-ának 1.