Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

56 értelmében megsemmisíttetik, vádlott a dr. T. A. sérelmére nyomtatvány utján elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző s ugyanazon §. 2-ik tétele szerint büntetendő becsületsértés vétségében is az 1848. évi XVIII. tcz. 13. és 33. §-ai értelmében mint szerző bűnösnek kimondatik s a dr. T. A. sérelmére elkövetett becsületsértés vétségéért a Btk. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetésként 200 K és mellékbüntetésként 100 K pénzbüntetésre, továbbá a dr. T. A.-né sérelmére nyomtatvány utján elkövetett s az alsófoku bíróságok által vádlott terhére megállapított becsületsértés vétségéért szintén 200 K pénzbüntetésre mint fő- és 100 K pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéltetik, mely pénzbüntetések behajthatatlanságuk esetén a Btk. 53. §-ához képest 20 koronánkint egy napi fogházra, összesen tehát 30 napi fogházra átváltoztatandó^ Az alsófoku bíróságoknak a BP. 574. §-án alapuló az az intézkedése, melylyel vádlott, ki különben is a lap tulajdonosa, a jelen ügyben hozott ítéleteknek a «Borsszem Jankó* élczlap legközelebb megjelenő számában leendő közzétételére a sajtótörvény 35. §-ának terhe alatt köteleztetett, a dr. T. A. sérelmére elkövetett becsületsértés vétségének szempontjából is kötelezőnek nyilvánittatik. Ellenben dr. T. A.-né főmagánvádló képviselőjének a BP 385. §-ának 1. b) pontjára, úgyszintén vádlottnak s védőjének u. a. § 2. pontjára alapított semmiségi panasza a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasittatik, a nevezett főmagánvádló képviselőjének a BP. 385. §-ának 3. pontja és vádlottnak, valamint védőjének az idézett §. 1. a) pontja alapján használt semmiségi panasza pedig a BP. 437. §-ának 4. bekezdéséhez képest elutasittatik. Indokok: A «Borsszem Jankó» élczlap 1716/45. számában 1900 október 28. «Egyetemi előadás* czim alatt közzétett közleményben foglalt s az alsófoku bíróságok ítéleteiben felsorolt kitételeket összességükben bírálva, a kir Curia kétségen felül állónak találja, hogy azok dr. T. A. és neje I. L. családi életét teszik pellengérre s a házassági viszony természetéből kifolyóan, a házastársak mindegyikére nézve egyaránt sértők. Ezen kitételek nem vonatkoznak ugyan a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének alkotó elemeihez tartozó oly íényekre, melyek valódiságuk esetében a főmagánvádlók ellen a büntető eljárás megindi-