Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)
2« kihirdette és az ez által bejelentett semmiségi panaszt elfogadta, hivatalból megsemmisíttetik és utasittatik a kir. törvényszék, hogy az alábbiak figyelembe vételével szabályszerűen járjon el. Indokok: A BP. szabályai szerint vádlott részére ügygondnok egyáltalán nem rendelhető. Védő rendelhető ugyan vádlott érdekeinek képviseletére, még pedig a BP. 57. §-a szerint az eljárás bármely szakában, de csak a BP.-ban meghatározott esetekben. A kir. itélő tábla másodfokú ítéletével is elitélt S. G. ennek az ítéletnek a kihirdetésére megidézhető nem volt, mert a kézbesítő jelentése szerint lakhelyéről bizonytalan időre ismeretlen helyre távozott munka keresése végett. Ennek következtében a bíróságnak kötelessége volt vádlottnak tartózkodó helyét kipuhatolni és 'a mennyiben az nem sikerülne, a BP. 81. §-ához képest az idéző levélnek felfüggesztését és esetleg a lapokban való közzétételét eszközölni. Ennek eredménytelensége esetén a BP. XXIII. fejezetében, nevezetesen a 470. §-a 4. bekezdésében előirt eljárás veendő foganatba. Minthogy pedig a kir. törvényszék a BP. fentiekben részletezett szabályainak megsértésével járt el akkor, midőn az ismeretlen helyre távozott vádlott részére ügygondnokot rendelt ki, ennek a kir. itélő tábla másodfokú ítéletét kihirdette és az általa bejelentett semmiségi panaszt elfogadta, az erre vonatkozóan hozott végzését és tett intézkedését hivatalból megsemmisíteni és a kir. törvényszéket szabályszerű eljárásra utasítani kellett. 24. Minthogy a kir. törvényszék végzése ellen felebb«zéssel élt védőügyvéd meghatalmazását a bíróság felhívására s időhaladék igénybevétele után sem adta be, a felfolyamodása mellé csatolt meghatalmazványa pedig mint idő utáni s visszaható erővel nem biró, azt nem pótolhatja, a kir. itélő tábla a törvénynek megfelelően járt el, midőn az arra nem jogosított egyén részéről benyújtott felebbezést a BP. 389. §-a alapján visszautasította. (Curia 1902 február 24. 6446/902. sz. a.)