Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

20 hajadon, akár asszony, bármely okból nemi közösülésre csábitjaG. S.-né terhére bizonyítva van, hogy e cselekményt elkövette j beismeri, hogy leányának nemi közösülésre ajánlása végett P. R.nál járt; Sch. R. is bizonyítja ezt, Sch. B. pedig bizonyítja, hogy neki maga G. S.-né beszélte, hogy M. azért vesztette el ártatlanságát oly fiatalon, mert őt P. R. utján «eladta» J. B. Gy.-nak p indokolta ezt nagy nyomorukkal. Özv. Sz. J.-né tanú bizonyítja, hogy vádlott neki is ajánlotta M.-t kerítés czéljából és pedig mint szüzet. J. B. Gy. és a P. R. házához tartozó nőszemélyek nem emlékeznek ugyan állításuk szerint G. M.-re, de ez a főtárgyaláson történt szembesítés után kijelentette, hogy 1898 deczember 3-án ismerkedett meg vele (J. B. Gy.-val) P. R.-nál. Az a nemleges körülmény, melyet S. R. vallomása tartalmaz, mely szerint; ő G. M.-nak J. B. Gy.-val közösülését nem közvetítette, az előbbi bizonyítékokkal (G. M. vallomásával és G. S.-né önmagát is terhelő beismerésével) szemben bizonyítékul nem tekinthető, mert a tanú a közvetítés beismerése által önmagát terhelné azzal a büntetendő cselekménynyel (kihágással), mely miatt ellene, éppen a vádhatározatot tartalmazó kir. curiai végzés alapján, eljárás van folyamatban a rendőrségnél. Az előadott tényállásból tehát nyilvánvaló, hogy özv. G. S.-né több keritőnőnél járt leánya nemi közösülésre ajánlása végett és hogy leánya ez ajánlás következtében P. R. közvetítésével nemileg közösült is. A kir. törvényszéknek az a meggyőződése, hogy az anyának ama tevékenysége, melylyel leánya számára a közösülés elkövetésének módozatát és helyét felkeresi és véghezvitelét a személyes adatok közlése utján lehetővé teszi, megállapíthatja a Btk. 247§-ában megkívánt csábítást a nélkül, hogy ehhez az akarati elhatározására hatékony reábeszélés, kecsegtetés, megfélemlítés is kívántatnék. A törvény éppen a szülőnek nőgyermeke felett gyakorolt erkölcsi túlsúlyát veszi alapul, midőn a szülő bűnös irányban való túlkapását megtorolja, noha a csábitásnak már nem szülő vagy gyám részéről elkövetését büntetlenül hagyja. Az anya eleget tesz nőgyermekének csábítására, ha őt keritőnek — bár tudtával és beleegyezésével — ajánlja, főleg ha a leány még oly fiatal és annyira nyomorog, mint G. M., aki az eset idején még 17. életévét sem érte el.