Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

gadott tényekre alapítani; minthogy az 1883: XXV. tcz. 1. fában meghatározott uzsora vétségét a törvény szavai szerint az követi el, aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, melylyel a neki vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak ; vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik ; — eme szavakból tehát világos, hogy minden többi ismérvek netalán való feníorgása esetén sem létesül az uzsora vétsége, ha a hitelezés vagy a fizetési halasztásadás nem szorultságban levőnek, vagy könnyelműnek, vagy tapasztalatlannak — a szorultság, könnyelműség vagy tapasztalatlanság felhasználásával — történt, minthogy a kir. tábla által valóknak elfogadott tények között egy sincs olyan, a melynek alapján azt lehetne megállapítani, hogy Sz. M. megszorult, vagy könnyelmű, vagy tapasztalatlan volt, mikor a vádlott neki hitelezett, vagy mikor neki fizetési halasztást adott; ugyanis : a «szorultság» szó nem azonegy fogalmat fejez ki még a «szükség» szóval sem, mert csak az mondatik szorultságban levőnek, aki elkerülhetlen vagy fenyegető szükség nyomása alatt szenved ; önként értendő tehát, hogy vádlott részéről a vád alapjául szolgáló tett a nem is létezett szorultság vagy könnyelműség, vagy tapasztalatlanság felhasználása utján elkövethető sem lehetett ; minthogy ezek szerint a vád alapjául szolgáló tett, az uzsora vétséghez szükséges alapfeltétel hiányában, az 1883 : XXV. tcz. 1. §-ának meghatározott uzsora vétségét nem állapítja meg, de nem állapítja az meg a Btk. más rendelkezése szerint sem valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, a Btk. 1. §-ának felelt tehát meg a bíróság, midőn a vád alapjául szolgáló tettet a vádlott terhére bűncselekménynek nem állapította meg: ezeknél fogva a BP. 385 §-ának 1. aj pontjára alapítottan használt semmiségi panaszt alaptalannak kellett venni s mint ilyet a BP. 437. §-ának 4. bekezdése szerint el kellett utasítani.