Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

H5 sértett eszméletét már az első csapásra elvesztette. Az őrtállásból tehát nem vonható az a következtetés, hogy az a sértettre meg­félemlitőleg hatott, illetve hathatott s minthogy máskülönben az összes bűntett tényálladékához tartozó s illetve bevégzést képező cselekményeket maga K. Lika hajtotta végre, K. Vaszilika irá­nyában nem állapitható meg tettestársi közreműködés, hanem csak az, hogy mint segéd működött közre. A minősités és ennek folytán a büntetés tehát arra a vád­lottra nézve sérelmes lévén, a BP. 385. §. végpontjánál fogva a BP. 385. §. 1. b) pontjában foglalt semmiségi ok hivatalból figye­lembe veendő s az esküdtbíróság ítéletének arra a semmiségi okra vonatkozó részének a megsemmisítésével a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében — figyelemmel az esküdtbíróság ítéletében felsorolt enyhítő és súlyosító körülményekre — a törvénynek megfelelő ítélet volt hozandó. A tárgyalás folyamán a koronaügyész által felhozott azt az érvelést illetően, hogy az esküdtek két külön kérdésben, két külön büntetendő cselekmény tényálladékát állapítván meg, a büntetés nem a Btk. 349. §. 3. bekezdése, hanem a bűnhalmazat alap­ján a Btk. 22. §-ának második bekezdése és a 100. §-ban foglalt ama rendelkezése szerint lett volna kiszabandó, a mely szerint a legnagyobb büntetés 15 évi fegyházat meg nem haladhat, az Íté­letnek a büntetés kiszabására vonatkozó része a semmiségi panasz következtében a BP. 385. §. 2. pontja alapján meg volna sem­misítendő, az az érvelés nem volt figyelembe vehető, mert a BP. 355. §-a nem zárja ki azt, hogy valamely büntetési tétel alkal­mazásának alapul szolgáló tények külön kérdésbe ne foglaltassanak, az esküdtszéki bíróság a kérdések feltevésénél a BP. 355. §-át, a büntetés kiszabásánál pedig a BP. 349.^-ának utolsó bekezdését, a minősités és a büntetés kiszabása tekintetében az esküdtek hatá­rozata által nem korlátolt hatáskörében annál inkább helyesen alkalmazta, mert a Btk. 349. §-a két külön minősülő cselekményt egyesit. Az ily cselekmények a büntetés kiszabása tekintetében ösz­szesitett bűntetté alakulván, a büntetés nem a halmazat, hanem a törvény külön rendelkezése szerint a Btk. 349. §. utolsó bekez­dése értelmében helyesen szabatott ki. * * Büntetőjogi Döntvénytár. III. IO

Next

/
Thumbnails
Contents