Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

I23 1901 július 9-ről 10-re menő éjjelen, a mint Z. I. vádlott szobaleányához be akart menni, künn az udvaron Z. I. és K. I. megfogták, megverték s rajta 10 nap alatt gyógyult testi sértést okoztak, azután törvényellenesen megfogták és a községházára hurczoltatták, továbbá gazember, tolvaj, fináncz kifejezéssel illették. Z. I. vádlott a megtartott tárgyalás során tagadta, hogy Sch. P.-t a panaszolt alkalommal szándékosan bántalmazta volna s azzal védekezett, hogy Sch. P. a panaszolt éjjel betört udvarára s kivont kardjával hadonázott, azt reája ütésre emelte, mire ő elvette tőle a kardot, lehet hogy a kardelvétel közben pusztán önvédelemből megütötte. Azt beismerte, hogy azután megkötözve a községházára vitette, de azzal védekezett, hogy ezt azért tette, mert elforgó éjjelen nyomban meg sem állapíthatta, hogy nem-e lopott a boltjában volt pénzszekrényből. Azt tagadta, hogy a sértett Sch. P.-re vonatkozólag bitang, gazember, fináncz kitételt használt volna. K. I. vádlott a megtartott tárgyalás során beismerte, hogy a panaszolt éjjel puszta kézzel megütötte Sch. P.-t, de azzal védekezett, hogy Sch. P. őt kivont karddal támadta s a melléből ki is harapott egy darab hust, a mit tehát tett, azt ő önvédelemből tette. Azt beismerte, hogy a sértett Sch. P. lefegyverezésében és megkötésében ő is résztvett, de hogy gazember, fináncz kifejezéssel illette volna, azt tagadta. A kir. járásbiróság a hit alatt kihallgatott G. B. és S. E., valamint N. F. tanuk egymást kiegészitő vallomásából azt a meggyőződést mentette, hogy a panaszolt éjjel, mikor Z. I. vádlott annak hiréül vétele után, hogy udvarán betörő van, udvarára kiment, Sch. P. sértett az udvaron volt, N. F. és G. B. után tényleg kivont karddal szaladt s a G. B. és N. F. tanuk vallomásából kivehetően a kivont karddal Z. I. felé is vágott, miért is a kir. járásbiróság figyelemmel arra is, hogy Z. I. vádlott a karddal történt megtámadtatás és karddal való feléütés közben önvédelemben forgónak tekintendő s igy az, a mit e közben elkövetett, neki be nem számitható ; Z. I. vádlottat arra is tekintettel, hogy tagadása ellenében mi bizonyíték sem merült fel arra nézve, hogy Sch. P. a lefegyverezés után is bántalmazta volna valamiképen, a Btk. 301., 302. §-ai alá eső súlyos testi sértés vétségének vádja és következményei alól felmentette.