Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

120 hilö figyelembe nem vehető, minélfogva a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételei nem forognak fen. A bejelentett semmiségi panaszok tehát, mint alaptalanok, elutasitandók voltak. II. Tény mindaz, ami a bűncselekménynek törvény szerinti alkotó eleme s mint ilyen bizonyitás tárgyává tehető; már pedig a Btk. 75. §-a értelmében a szándék minden bűntettnek az alkotó eleme, tehát tény; annak bizonyitása, vagyis ténybeli megállapítása tehát a tényben itélő biróság elé tartozik és az anyagi törvény alapján csak annyiban esik felülvizsgálat alá, amennyiben a ténykérdésben itélő biróság által ténykép megállapitott akaratirány, czélzat vagy szándék nem azt az akaratirányt és nem azt a dolosus szándékot képezné, amelyet az anyagi törvény megkiván. Az a körülmény pedig, hogy a szándéknak mint belső (alanyi) tényelemnek létezése külső tényekből (jelen esetben a czélzás tényéből) vont következtetés utján bizonyittatik, a szándék e minőségén mit sem változtat. (Curia 1902 márczius 24. 2704/902. sz. a.) * * = Hiába mondja az L-ben Curia, hogy abból, hogy vádlott a sötétben kotorászott, az alsóbiróságok «jogszerűen» állapitották meg a lopási szándékot. Tényleg a Curia itt ténykérdésbe, bizonyítási kérdésbe ment bele. A II. a. eset ellentmond az I -nek, mert a benne foglalt kijelentés értelme az, hogy a kir. Curia csak azt vizsgálhatja felül, hogy a tényként megállapitott dolus dolus criminalis-e ? Pl. ha az alsóbiróság tényként megállapította, hogy tettes azon szándékkal hatolt be, hogy idegen ingó dolgot a tulajdonostól beleegyezése nélkül elvegyen, e szándék büntetendő cselekményre irányul-e? Mig az I.-ben a Curia azt bírálta felül, vajon idegen ingó stb. elvételére irányult-e tettes szándéka ?