Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

73 annak daczára sem alkalmazta, ítéletének ide vonatkozó felmentő rendelkezését a BP. 385. §. 1, pontjának a) tételében jelzett anyagi semmiségi okból a BP. 423. §-ának 2. bekezdése alapján megsemmisitette és S. Zs. vádlottat a Btk. fentebb idézett rendelkezései értelmében bűnösnek mondotta ki a hamis vád bűntettében. (7133/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A vádlott és védője által bejelentett semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A közvádló semmiségi panasza a koronaügyész által visszavonatván, az mint tárgytalan figyelembe vehető nem volt és igy azt mellőzni kellett. A vádlott és a védő semmiségi panaszát a BP. 385. §-ának 1. a) és most idézett törvényszakasz 3. pontjára alapította. Tekintve azonban, hogy a kir. Curia köteles határozatát a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani; tekintve, hogy a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott azok a tények, amelyek szerint vádlott nő ugy a rendőri nyomozat, valamint a vizsgálat alkalmával és a főtárgyaláson azt állította, hogy az ifjabb N. K. és a dr. A. T. kárára történt lopásokat S. F. követte el, holott kitűnt, hogy a most nevezett dr. A. T. kárára történt lopást már csak azért sem követhette el, mert a lopás idejében a dologkórházban betegen feküdt és S. F. ezen lopások vádja alól jogerősen fel is mentetett, illetve a további eljárás irányában meg is szüntettetett, vádlott terhére a bűncselekmény tényálladékát megállapítják : mindezeknél fogva a vádlott és védője által bejelentett semmiségi panasz mint alaptalan, a BP. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. = Ugyanígy Dtár XVII. k. 114. sz. Fayer Büntetőjog 11 2. 87. — A kir. itélő tábla indokolásából kitetszőleg az emelt vádaskodás súlyosságát is tényálladéki elemnek tekinti, kijelentvén, hogy vádlott a megengedett védekezés határát ezzel messze túllépte. A m. kir. Curia ezt, mint jogilag irreleváns körülményt, mellőzi.