Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

55 Indokok: A BP. 505. §. 2. bekezdése értelmében az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása és mily tartamban való beszámítása felett, a mennyiben erről az itélet nem intézkedik, az elsőfokú bíróság utólag tárgyalás nélküli végzéssel határoz. A törvény eme rendelkezése szerint a vádlottnak az elsőfokú bíróság ítéletének keltétől, vagyis 1900 szeptember 20-tól számítva ezen itélet ellen a vádlott és védője által bejelentett semmiségi panaszra hozott elutasító végzés jogerőre emelkedése, vagyis eme végzés meghozatala és igy 1900 deczember 5-ig eltelt időtartam képezheti csak a fentebb idézett törvény értelmében teendő beszámítás tárgyát, míg ellenben az időtartam, mely az éppen megjelölt elutasító végzés és ennek kihirdetéséig, vagyis 1901 jan. 15-ig terjedt, a bíróság által a büntetésbe való beszámítás mérlegelésének tárgyává nem tehető, mert a BP. 494. §-a értelmében az itélet ellen bejelentett semmiségi panaszra hozott végzés meghozatala napján emelkedvén jogerőre, ezen időtől fogva a vizsgálati fogság mint ilyen megszűnt és a büntetés elszenvedésének kell következnie ; a büntetés ugyanis csak az itélet jogerőre emelkedése után kezdődvén, az az idő, melyet a vádlott ezelőtt vizsgálati fogságban vagy letartóztatásban töltött, nem képez büntetést : a törvény tehát azt czélozta, hogy az a rossz és kellemetlenség, a melyet a vádlott ez által elszenvedett, némi kiegyenlítést találjon abban, hogy az a vádlott büntetésébe részben vagy egészben betudassék. Az az idő tehát, mely a bejelentett semmiségi panaszt elutasító végzés kelte és ezen végzés kihirdetésének napja, vagyis jelen esetben 1901 január 15-ig eltelt, a büntetés végrehajtásának körébe esvén, birói intézkedés tárgyát többé nem képezheti. A kalocsai kir. törvényszék mint esküdt- és elsőfokban eljárt bíróság a törvénynek megfelelően járt el tehát akkor, midőn ítéletének kelte, vagyis 1900 szeptember 20-ika és a semmiségi panaszt elutasító végzés kelte közt eltelt időtartamot a büntetésbe betudta, ellenben megsértette a törvényt azzal az intézkedésével, hogy a semmiségi panaszt elutasító végzés keltén tul egész az ezen végzés kihirdetéséig, vagyis 1901 január 15-ig terjedő időt is betudta a vádlott büntetésébe. Miért is ezt a törvénysértést a jogegység érdekében meg kellett állapítani, a