Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)
i8 BP- 385. §-ának 3. pontja alapján a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíteni és e tekintetben az anyagi törvény rendelkezésének megfelelően Ítélni kellett. — A Curia itt már alkalmazza azon emelést, melynek kiválóan politikai perekben való veszélyességére utaltunk. (Lásd Fayer: A Bűnvádi eljárás vezérfonala. BP. 437. §-a.) — Az 1704/901. sz. esetben a Btk. 301. §-ába ütköző, a 306. §. szerint minősülő testi sértés miatt kiszabott hat havi fogházbüntetést másfél évi börtönre emelte a Curia, mert a Btk. 92. §-a tévesen alkalmaztatott. A 680/901. sz. ügyben a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés miatt kiszabott két heti fogházbüntetés ugyanilyen okból hat havi börtönre emeltetett. A Büntetőjogi Döntvénytár I. k. 71. sz. a. közölt esetben a Curia a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés miatt a Btk. 92. §-a alapján öt évi fegyházra itélt vádlott büntetését tíz évre emelte fel, ugyancsak azért, mert a fenforgó enyhítő körülmények nem oly nyomatékosak, hogy a Btk. 92. §-a feltételeinek fenforgását megállapítanák. 14. Az 1874: XXXIV. tcz. 39. §-ában körülirt zugirászat büntetendő cselekményt képez, aminthogy az 1880: XXXVII. tcz. azt kihágásnak minősítette is. Hogy pedig a pénzbírság, mint a büntető törvénykönyvek életbe lépését megelőzött törvényekben és bírói gyakorlatban elfogadva volt kifejezés, egyenlő értékűnek veendő a törvénykönyvek életbelépése óta használandó pénzbüntetés kifejezéssel: az nyilvánvaló az E. L. T. 13. §-ából, ahol már a pénzbírság helyett a pénzbüntetés szó van használva, mint az előbbivel azonos fogalom. Minthogy pedig a zugirászat által elkövetett kihágásokra alkalmazandó Kbtk. 22. és 23. §-ai értelmében a pénzbüntetések kiszabásánál mindig meghatározandó az elzárás tartama is, mely a pénzbüntetés behajthatlansága esetére ennek helyébe lép: ez az intézkedés a zugirászati kihágás büntetésénél sem mellőzhető.