Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

gyalási jegyzőkönyv, mely szerint az elnök csakis a Btk. 279. és 280. §-ait olvasta fel és a főtárgyalási jegyzőkönyv tartalmából megállapítható, hogy az elnök fejtegetése mindenben a törvénynek megfelelő volt. A BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontjaiban meghatározott semmiségi okok miatt használt semmiségi panaszok is alaptalanoknak találtattak, mert arra a kérdésre : bünös-e N. J. abban, hogy 1899 márczius 16—17. között éjjel Hajdu-Böszörményben közös lakásukon Cs. N. J.-nét erőszakosan kézzel megfojtotta és ily módon szándékosan megölte anélkül, hogy szándékát előre megfontolta volna ; valamint arra a további kérdésre, hogy a cselekményt N. J. nagyanyján és igy felmenő ágbeli törvényes rokonán követte-e el? igennel felelvén és az esküdtbíróság az esküdtek határozata alapján a bűnösséget kimondván, valónak fogadta el azt a tényt, hogy vádlott szándékosan, de nem előre megfontolva embert ölt; ez pedig bűncselekmény tényálladékát állapítja meg ; s minthogy azt való tényként fogadta el, hogy vádlott a bűncselekményt felmenő ágbeli törvényes rokonán követte el> ennélfogva a bűncselekmény minősítése a Btk. rendelkezésének megfelel. Végül a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján a Btk. 92. §. nem alkalmazása miatt bejelentett semmiségi panaszok is alaptalanok, mert az esküdtbíróság vádlott javára a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként a büntetlen előéletet és ama hosszabb időt, mely a bűncselekmény elkövetésétől az Ítélet hozataláig eltelt, állapította meg és vette tekintetbe, ezek az enyhítő körülmények azonban nem annyira nyomatékosak, hogy ezekre való tekintettel a Btk. 92. §-ában megengedett rendkívüli enyhítés alkalmazásának helye volna. Ezeknél fogva az érdemben elbírált, alaptalanoknak talált semmiségi panaszok a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasitandók voltak. Hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok nem észleltetett. = Az, hogy a törvény nem kívánja, hogy a cselekmény indító oka is felvétessék a kérdésekbe, természetesen csak ugy értendő, hogy nem áll és nem szabad felvenni a kérdésbe az indító okot akkor, ha az nem tényálladéki elem. Ellenben igen is