Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

321 sem sajátkezüleg alá nem irta, sem pedig neve aláírásával mást meg nem bizott». A kir. itélő tábla által ítéletében valóknak elfogadott és a BP. 437. §-ának 3. bekezdése szerint a kir. Curia határozatának alapjául szolgáló tényekkel megállapítottnak veendő ugyan, hogy a vádlott Írásbeli megbízása szerint egy 150 frtról kiállított váltónak nevében leendő aláírására, 15 forint törlesztése után, Z. P. sógorát felhatalmazta és a törlesztések eszközlése után fenmaradó összegek erejéig is mindaddig, mig a 150 forintról szóló váltó egészben törlesztve lesz. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy Z. P. nem egy «összeg szerint» meghatározott, hanem általában «bármely összegre» kiállított váltónak K. K. nevében leendő aláírására feljogosittatott volna. Ellenkezőleg, az írásbeli meghatalmazás tartalmából, a melyből a kir. itélő tábla a tényt megállapíthatta, határozottan az következtethető, hogy a vádlott Z. P. sógorát csak egy 150 frtos, illetve a törlesztendő 15 frt leszámításával fenmaradt 135 frtos váltónak és esetleg a törlesztések eszközlése után netalán még fenmaradó, minden esetre annál kisebb összegű váltónak aláírására hatalmazta fel. Es habár valónak elfogadtatott az a tény is, hogy Z. P. csak egy váltót irt alá a vádlott aláírásával és hogy ez a váltó azonos a beperesitett váltóval, mégis, arra való tekintettel, hogy ez a váltó, a megbízás ellenére, 180 frtról állíttatott ki, a vádlott terhére meg nem állapitható, hogy midőn arra tette le az esküt, hogy a neki felmutatott 180 frtos váltóra nevének aláírásával senkit meg nem bizott, azt hamisan tette volna le, "és pedig annál kevésbbé, mert oly tény, mely szerint a vádlott a megbízás ellenére történt kiállításról értesíttetett és ő azt tudomásul vette volna, meg nem állapíttatott. Minthogy tehát ezek szerint a Btk. 221. §-ában meghatározott vétség ismérvei a vád tárgyát képező cselekményben fen nem forognak, az alsóbbfoku bíróságok a büntetőtörvény rendelkezéseit tévesen alkalmazták, midőn jelen esetben büntetendő cselekmény tényálladékát megállapították; ugyanazért mindkét alsófoku bíróság ítéletét a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíteni és a BP. 437. §. 3. bekezdéséhez képest a 439. §. és 336. §. 1. pontja értelmében a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. Büntetőjogi Döntvénytár. II. 2 I