Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

310 nem érzi magát bűnösnek; a kir. főügyész-helyettes és a védő pedig semmiségi panaszát a BP. 385. §-ának 1. aj pontjára, a védő azonfelül még az idézett tcz. 1. b) és 3. pontjára is alapitotta. Minthogy azonban a vádlott azon kijelentése, hogy ő nem érzi magát bűnösnek, a BP. 384. és 385. §-aiban megjelölt semmiségi okoknak egyike alá sem foglalható: ennélfogva ez a semmiségi panasz — mint a törvényben kizárt — a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasítandó volt. Ellenben a közvádló által bejelentett semmiségi panasznak helyet adni és ehhez képest a kir. itélő tábla Ítéletének azt a részét, melylyel vádlott a L. A. sérelmére elkövetett vád alól felmentetett, megsemmisíteni és vádlottat a sértett sérelmére elkövetett bűntettben bűnösnek kimondani kellett azért, mert a kir. Curia köteles határozatát a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani; a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott ama tényekből pedig, hogy vádlott L. A.-t mostoha bánásmódban részesítette, továbbá csak némi ruházattal látta el és L. A. is az istállóban lakott, megállapítható volt az, hogy a vádlott a koránál és állapotánál fogva önsegélyre képtelen L. A.-t is segély nélküli állapotban hagyta. A védő által bejelentett semmiségi panaszokat illetően pedig, tekintve, hogy a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott azon tények, hogy vádlott az állapotuknál s egyúttal koruknál fogva is önsegélyre képtelen özv. L. M.-t és L. L-t, akiket az 1898 november hó i-én kelt szerződésből folyóan ápolni kötelessége lett volna, segély nélküli állapotban hagyta, a bűncselekmény tényálladékát megállapítják ; tekintve, hogy e bűncselekményt a bíróság helyesen is minősítette a Btk. 287. §-ának 2. bekezdése szerint; tekintve, hogy a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények nem annyira nyomatékosak, hogy a büntetés kimérésénél a Btk. 92. §. alkalmazása indokolt lenne, tekintve, hogy a fentiek szerint a bíróság a Btk. megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazta tévesen: ezeknélfogva a védő által bejelentett semmiségi panaszokat, mint alaptalanokat, a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett.