Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

279 bari állapíttatván meg, az csak három nappal haladta tul azt a határt, melyen alul a vádlottak cselekménye csupán a súlyos testi sértés vétségét képezte volna, ezek a körülmények pedig mindmegannyi nyomatékos enyhítő körülményekként jelentkeznek s ennek daczára az alsófoku bíróságok a Btk 92. §-ának 3. pontját nem alkalmazták, holott alkalmazásának feltételei fenforogtak: ezeknél fogva az alsófoku bíróságok ítéletei a Btk. 385. §. 3. pontjában foglalt semmiségi okba ütközvén, panaszuknak helyet kellett adni s a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében mindkét alsófoku bíróság ítéletének a büntetések kiszabására vonatkozó része megsemmisítendő és a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a törvénynek megfelelő ítélet hozandó volt. Minthogy pedig a Btk. 20. §-a szerint fogházbüntetés csak vétségre alkalmazható, de különben is a vádlottak a cselekményt előzetes s közös egyetértéssel együtt s közösen követték el: fenforog a BP. 385. §-ának utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő s a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában foglalt semmiségi ok is, mihez képest mindkét alsófoku bíróság Ítéletének a büntetendő cselekmény minősítésére vonatkozó részét is megsemmisíteni s a megállapított büntetendő cselekményt a Btk. 301. §-ába ütköző s a szerint minősülő s a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés vétségének minősíteni és a vádlottakat a Btk. 70. §-a értelmében a súlyos testi sértés vétségében mint tettestársakat kellett bűnösöknek nyilvánítani. = A 2. sz. T. Ü. H. {Büntetőjogi Dtár I. k. 70. sz. a.) alkalmazása. 183. Megsemmisítés a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján és felmentés a Kbtk. 41. §-ának vádja alól, mert az eset körülményeiből a kir. Curia azt a következtetést vonta le, hogy sértettben nem támadhatott alapos félelem. (Curia 1902 márczius 12. 2276/902. sz. a.) A m. kir. Curia: Vádlottak és védőjük semmiségi panaszának hely adatik. Mindkét alsófoku bíróság ítélete a BP. 385. §-ának