Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

274 alá eső bűncselekmény tényálladékát állapitja meg; ehhez képest a bíróság a büntető törvény megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen s ekként a BP. 385. §-a 1. aj pontjának esete fen nem forog. Ezért a vádlott védőjének a BP. most idézett 385. §. 1. aj pontjára alapított semmiségi panasza alaptalan. De alaptalan a vádlott védőjének a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panasza is, mert a vádlottnak tetemes kár okozására irányult s hosszabb időn át tartott tevékenysége mint súlyosító körülménynyel szemben sem nyomatékos, sem számos enyhítő körülményt a kir. ítélő tábla vádlott javára meg nem állapított s így a vádlott büntetésének meghatározásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazására elfogadható alap nincsen. Ezeknél fogva a semmiségi panasz mindkét irányban a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el volt utasítandó. 180. A kereskedelmi törvény 299. §-ában foglalt s a forgalom biztonsága érdekében tett rendelkezésnek azt az elvi alapját, hogy az a vevő, ki a fenforgó körülményeknél fogva az eladót az eladott ingó dolog tulajdonosának vélhette és az eladott dolgot teljes jóhiszemüleg szerezte, ezen dolog birtokában a tulajdonos és a zálogjogot szerző ellenében is jogi védelemben részesüljön, a magánjogi birói gyakorlat is elfogadta. — Vádlott más javára lefoglalt ingókat egy oly harmadik személytől, ki azokat végrehajtást szenvedettől szerezte meg jóhiszemüleg és a nélkül, hogy a tárgy lefoglalásáról tudomással birt volna, vette meg. Midőn tehát vádlott az ingókat elvitte, a magánjogi gyakorlat alapján és nem bűnös szándékkal járt el; az ő tette tehát ily szándék hiányában büntethető cselekmény tényálladékát meg nem állapitja. (Curia 1902 április 16. 3479/902. sz. a.) A vajdahunyadi kir. járásbíróság: M. J. vádlott bűnös a Btk. 359. §-ában irt sikkasztás Vétségében bűnösnek nyilvánittatik s ezért 15 napi fogházra ítéltetik.