Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

220 les határozatát azon tényekre alapítani, mely tényeket a jelen esetben a kir. itélő tábla elfogadott. A kir. itélő tábla pedig a kir. törvényszék Ítéleti indokaival azt a tényt fogadta el és állapította meg, hogy K. A. sértett a vádlott bántalmazása folytán nyomorékká vált; mely megállapított tény tekintet nélkül arra, hogy ez állapot szakszerű orvosi kezelés mellett elhárítható volt volna, a cselekménynek a Btk. 303. §-ának büntetési tétele alá vonását megállapítja. De alaptalan a BP. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panasz, mert a kir. itélő tábla által is elfogadott, a kir. törvényszék ítéletében felsorolt túlnyomó enyhítő körülményeket a kir. itélő tábla a büntetésnek a Btk. 91. §-a szerint való kiszabásánál kellőképp méltányolván, azok nem oly nyomatékosak, hogy szemben az elfogadott súlyosító körülménynyel a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolhatnák. Ezekhez képest tehát tekintettel arra, hogy hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok nem észleltetett, a bejelentett semmiségi panasz mind a két irányban elutasítandó volt. 141. Mindkét alsóbiróság Ítélete a BP. 437. § ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíttetett s a kir. törvényszék uj eljárásra utasíttatott, mert a Btk. 260. §-ában körülirt rágalmazásra irányuló vád esetén az alsóbiróságok elmulasztották azon lényeges ténykörülmény megállapítását, vájjon a vádlottak által sértett ellen emelt vád valótlannak bizonyult-e ? (Curia 1902 január 31. 873/1902. sz. a.) A m. kir. Curia : Minkét alsóbiróság ítélete a BP. 437. §-ának 5. bekezdése alapján megsemmisíttetik s a kir. tszék uj eljárásra s uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: A Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás esete akkor forog fen, ha valaki mást valamely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádol, és vádja valótlannak bizonyul. Minthogy azonban az a lényeges körülmény, hogy a vádlottak