Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

212 ugyanakkor minden kérdésére összefüggően felelt, ellentétes nyi­latkozatokat nem tett s nem látszott rajta, hogy öntudatlan álla­potban volna. Ugyanezt bizonyitotta az újrafelvételi vizsgálat során kihallga­tott Nyolczas István tanú is, aki szintén azt vallotta, hogy néhai Szentpéteri Károly a mondott alkalommal teljesen eszméleténél volt s a tanúnak fel is tünt, hogy a hozzá intézett kérdésekre­milyen rendesen válaszol. Ácsai János tanú az újrafelvételi vizsgálat során ezeknek is. az ellenkezőjét vallotta ; mind e vonatkozó vallomások értékét szintén csak a közvetlenség hatása alatt lehet biztosan mérlegelni és megbírálni. Az azonban már is kétségtelen, hogy a kir. Curia 4847/900. számú Ítéletének az a megállapítása, hogy néhai Szent­péteri Károly sértettnek a tettes személyére vonatkozó nyilat­kozatára suly nem helyezhető, az újrafelvételi vizsgálat során felmerült bizonyítékokkal meggyengittetett, mert ezek a bizonyí­tékok alkalmasaknak mutatkoznak arra, hogy azok alapján néhai Szentpéteri Károlynak a tettes személyére vonatkozó nyilatkozata. legalább is annyiban hitelre találhat, hogy a tettes nem volt nő. Mindezeket egybevetve azzal, hogy dr. Wirtzfeld Béla orvos­nak a befejezett eljárás során megtartott végtárgyaláson tett vé­leménye szerint Szentpéteri Károly a gyilkossal szemben védeke­zett, következéskép neki elég ideje volt a tettest legalább annyira felismerni, hogy megkülönböztethette, hogy az illető férfi e vagy nő, Szentpéteri Károly nyilatkozata szerint pedig legalább is le­hetséges, hogy az előre megfontolt szándékkal halálos sebet ejtő­gonosztevő, a gyilkos nem nő, hanem férfi volt — tekintettel arra is, hogy ugyancsak dr. Wirtzfeld Béla tanúnak a befejezett eljárás során megtartott végtárgyaláson tett vallomása szerint Szentpéteri Károlyné nem bírhatott a férjével, ha ez olyan erő­ben volt, hogy az nap fenn járhatott, a mit pedig Gorzás Gábor bizonyít. Kellőkép mérlegelve azt is, hogy Kluzs József tanú a befejezett eljárás adatai szerint az eset után nyomban megvizs­gálta a vádlottat, sőt annak még a körmeágyát is megnézte s rajta a vérnek a nyomát nem találta, pedig vádlottnak véressé kellett volna válnia, ha ő küzdött volna az urával, s magáról a. vér nyomait olyan hirtelenében el sem igen távolithatta; súlyt

Next

/
Thumbnails
Contents