Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

104 nek alkalmazásával a büntetést kiszabta, nevezetesen a Btk. 302. § a mellett nem hivta fel a Btk. 92. §-át is, holott nyilvánvaló, hogy a főbüntetésnek pénzbüntetésben kiszabása csak a 92. §. alkalmazásba vételével történt. Ad 3. Az Ítéletben a főbüntetés 1 —1 napi fogházra átváltoztatandó 10—10 K-ban és a mellékbüntetés 12 órai elzárásra átváltoztatandó 2 — 2 K-ban határoztatik meg. Eltekintve attól,, hogy ki nem mondatott, hogy a pénzbüntetések behajthatlanság esetében lesznek szabadságvesztésre átváltoztatandók és eltekintve attól is, hogy a 302. és 92. §. szerint alkalmazott mellékbüntetés is fogházra lett volna törvény szerint átváltoztatandó, aminek legkisebb tartama a Btk. 25. §-a szerint egy nap: megsértetett a Btk. 53. §-ában foglalt az a törvényes rendelkezés, mely szerint a pénzbüntetés behajthatatlansága eserén 1 írttól io frtig terjedő összeg helyett 1 nap számitható, valamint hogy a mellékbüntetés a főbüntetéssel egynemű szabadságvesztésre változtatandó át. Ad 4. Az itélet a főmagánvádló által érvényesített magánjogi igényéről a BP. 327. § 2. bekezdésének ej pontja ellenére nem intézkedik és ezt egyáltalán hallgatással mellőzi. Ad 5. Megsértette végül az itélet az 1897. évi XXXIV. tcz. 27. §-ának utolsó rendelkezését, amennyiben az 1880 augusztus hó 15-ről 2265. I. M. E. sz. a. kiadott, de az idézett 27. §-sal hatálytalanított rendelet 107. §-ára hivatkozik, a BP. 479. és 480. §-ok helyett. Ad 9. Az itélet kihirdetése után magán vádlónak a kártérítés, valamint az itélet súlyosbítása iránt bejelentett felebbezését a bíróság visszautasította, holott a BP. 383. §-ának III. 1. pontja a vádlott terhére a főmagánvádlónak is feltétlenül megadja a felebbezési jogot, mely a 382. §. szerint az Ítéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az ítélethozatalnál felmerült semmiségi ok miatt is használható. Ezt a jogot pedig a járásbíróságok előtt folyó eljárásra vonatkozólag a BP. 547 §-ának 2. bekezdése a magánjogi igény tárgyában éppen nem, a büntetés kiszabása tekintetében pedig csak akkor korlátozza, ha a járásbíróság a Btk. 92. §-át, illetőleg a Kbtk. 21. §-át nem alkalmazta, Minthogy pedig az ítéletben a Btk. 92. §-a — habár csak hallgatag — de mégis alkalmaztatott, a főmagánvádlónak felebbe-