Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

91 sem lehet. — Ujrafelvétel utján az alapperbeli Ítéletek részben vagy egészben csak az esetre foszthatok meg hatályuktól s az alapperben bűnösnek itélt vádlott csak az esetben menthető fel, ha szabályszerű bizonyítás keresztülvitele folytán és pedig az uj bizonyítékoknak az alapperbeli bizonyítékkal való együttes és gondos mérlegeléséből az tűnik ki, hogy az alapperben elfogadott tényállás részben vagy egészben valótlan. — Valamely ügyfél perbeli mulasztásának csak perbeli joghatály tulajdonitható, de ez bizonyítékot semmi esetre sem képezhet; abból tehát, mert a vádló idéztetés daczára meg nem jelent, még a bizonyítékok legszabadabb mérlegelése szerint sem lehet valamely tényt bizonyítottnak venni. (Curia 1901 június 13. 3008. sz. a.) A tn. kir. Curia: A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a técsői kir. járásbíróság fent idézett keletű és számú Ítélete a törvényt többszörösen megsértette. Indokok: E. E. técsői kir. járásbirósági segédtelekkönyvvezető az ottani kir. járásbíróság által 1899 szeptember 12-én 31/5. sz. a. a mármarosszigeti kir. törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak, 1899 szeptember 30-án 3885. sz. a. hozott ítéletei, valamint a debreczeni kir. ítélő táblának 1900 január 16-án 6337/99. sz. a. hozott végzése egybevetett értelme szerint becsületsértés vétségében saját beismerése és tanubizonyiték alapján bűnösnek kimondatott és ezért 25 frt, be nem hajthatás esetében öt napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítéltetett. Az elitéit 1900. évi augusztus 10-én 376. sz. a. ujrafelvétel iránt adott be kérvényt, amelyben T. F. nevü tanura hivatkozott annak bizonyítása végett, hogy ő jogos védelemből cselekedett. Erre a kérvényre a kir. járásbíróság 1900 augusztus 31-én végzést hozott, amelylyel az ügy tárgyalására határidőt tűzött ki és erre az elitélten kívül az alapperbeli sértett R. H.-et magánvádlóként és T. F. tanút a törvényes következmények terhe alatt megidézte. Az 1900 évi október 12-én tartott tárgyaláson egyedül az elitélt jelent meg, kinek indítványára a kir. járásbíróság ítéletet hozott, amelylyel az az alapperben hozott jogérvényes ítéleteket azon okokból helyezte