Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

75 (Curia 1901 június 20. 3818/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A semmiségi panaszok, annak kiemelésével, hogy a m. kir. Curia határozatát a BP. 437. §-ának első bekezdése értelmében a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott tényekre köteles alapítani, mint alaptalanok, a most idézett törvényszakasz 4. bekezdése alapján elutasitandók voltak. Ugyanis vádlottnak az a megállapított tette, hogy «a sértett leányt erőszakkal az ágyra fektette, ott vele hasonlóan erőszakkal nemileg közösült», büntetendő cselekménynek tényálladékát állapítja meg s minthogy az erőszakos nemi közösülés bűntettének a törvény által megkívánt minden alkotó eleme vádlott tettében felismerhető, annak minősítésénél a büntető törvény rendelkezése is helyesen alkalmaztatott. Ami a bűnvádi eljárás megindításának alapját képező vád — helyesebben, indítvány — jogosulatlanságára vonatkozó, a BP. 385. §-ának c) pontjára alapított semmiségi panaszt illeti: minthogy a sértett leány atyja Amerikában él s nincs közelebbi hozzátartozója, mint mostohaanyja és ennek atyja H. K. A., kiknek háztartásában él s kik őt tartják, kik közül utóbb nevezettet az árvaszék a főtárgyalás előtt a sértett leány részére gyámnak is kirendelte, ezek az indítvány megtételére jogosítottak volna. 54Az alsóbiróság a semmiségi panaszt csak a BP. 432. §-ának eseteiben utasíthatja vissza. Ha a semmiségi panaszt a kir. itélő tábla ítélete ellen jogosított személy kellő időben használta és a semmiségi okot a törvényre való hivatkozással világosan megjelölte, a semmiségi panaszt az alsóbiróság vissza nem utasíthatja. Az a kérdés, hogy a semmiségi panasz anyagilag helyes-e, és hogy annak a bejelentéskor előadott indokolása alkalmas-e annak támogatására, a semmiségi panasz érdemében itélő kir. Curia által döntendő el és nem szolgálhat alapul a perorvoslatnak eleve való visszautasítására. (Curia 1901 szeptember 19. 4630/901. sz. a.)