Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

68 semmiségi panasza folytán: A BP. 384. §-ának 5., 11. pontjaira alapított alaki semmiségi panasz a BP. 428., 429. §-ai alapján vissza-, a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontjára alapított semmiségi panasz pedig a BP. 437. §-a alapján elutasittatik. Indokok: Az alaki semmiségi okok figyelembe vételét már a kir. itélő tábla mellőzte : az azokra alapított semmiségi panasz tehát a BP. 428. és 429. §-ai alapján visszautasítandó volt. Ami az anyagi semmiségi panaszt illeti, a vád alapjául szolgáló tett nem állapit meg okirathamisitást, mert a kérdés alatti «advernita» czimü okirat alakilag való, tartalmát illetően pedig nem állapitható meg, hogy az valótlan volna s e szerint az tartalmilag is való, mert annak szövegezése szerint a vádlott nem szakította meg működését abban az időben, amelyben mint tanitó működött, ami kétségbe sem vonatott, de nem mondatik benne az, hogy a megszakítás nélküli működés egész tanítóskodása idejére szól. Az okiratnak ez a czélzatosságra mutató szövegezése azonban alkalmas volt arra, hogy a vádlottnak, a nyugdíjazást illetően, felettes hatósága tévedésbe ejtessék s jogosultnak látszassák a vádlottnak az a kérelme, hogy nyugdíjigénye mee;állapittassék azokra az évekre s illetve az 1872 — 76. évekre is, an.ikor mint tanitó nem működött, mert börtönben ült. Az a körülmény, hogy a nyugdijilletéket ő ezekre az évekre is megfizette, nem vehető figyelembe, mert a nyugdíjigény alapja a kellő szolgálat lerovása s nem csupán az, hogy a vonatkozó illeték megfizettetett-e vagy nem. A vádlott tehát az által, hogy azt az okiratot megszerezte s azt használta, s felettes hatóságát tévedésbe ejtvén, magának a sértett fél számítása szerint eddig 280 frtra rugó jogtalan nyugdijat eszközölt ki, a csalás bűntettét követte el, amelyről a vallásügyi minisztérium a tanfelügyelő jelentéséből 1898 márczius 24-én értesülvén, amiatt a bűnvádi eljárás 1898 •június 20-án kellő időben tétetett folyamatba. A BP. 385. §-ának 1. a) pontjába ütköző semmiségi ok tehát nem forog fen, mert a vád alapjául szolgáló és a kir. itélő tábla ítéletében valónak elfogadott tett, amelyre a BP. 437. §-a szerint a kir. Curia határozatát alapítani köteles, tekintettel a Btk. 391. §-ára, bűncselekmény s így az eme pontra alapítóit semmiségi panasz, mint alaptalan elutasítandó volt.