Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

6o az el- és átadott ingókra kikötött tulajdonjog fentartása. Elfogadva ugyanis azt, hogy ily kikötésnek joghatálya van, kétségtelen, hogy arról le is lehet mondani, még pedig kifejezetten vagy jogokat megállapító vagy megváltoztató cselekményekkel. Ily bizonyító cselekményt képez az, ha maga az eladó a hátralékos vételár erejéig azon ingókat a vevő elleni végrehajtással lefoglaltatja, mert nyilvánvaló, hogy azokat nem mint a saját, hanem mint a vevő tulajdonát képező vagyont foglaltatja le. A foglalás ténye tehát a tulajdonjogról való lemondásnak ellenbizonyitékot nem tűrő bizonyítéka. Es valóban a vád azért, hogy vádlott az ingókat eladta, nem is a Btk. 355. §-ára, hanem a 359. §-ra van alapítva. De ennek sincs törvényes alapja. Kétségtelen ugyanis, hogy a szerződő felek akarata szerint a vételár még nem járt le, s hogy a 2000 frt végrehajtási összegben még csak azután hitelezendett áruk vételára is foglaltatott; nyilvánvaló, hogy a sommás végzés kieszközlése s a végrehajtás foganatosítása a felek egyező akaratával koholt jogügyletek voltak, melyek tulajdonképpeni czélja vevő birtokának fentartása mellett a hitelező javára való zálogjog megalapítása volt. Ily zálogjog pedig nem kézi zálog, hanem jelzálog. Ingókon való szerződési jelzálogot azonban a magyar magánjog nem ismer. Ezek szerint a végrehajtási zálogjog, mint ilyen, sem a felek közt, sem harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir, mert koholt ; mint szerződéses jelzálog pedig érvénytelen, mert ezt a magyar magánjog nem ismeri. Az előadottak szerint D. és M. czég az eladott ingókra semmiféle dologi jogot nem birt, minélfogva a vádlott általi eladás annak sérelmére elkövetett büntetendő cselekményt nem képez. A vádlott által a felebbviteli főtárgyaláson a tanukkal bizonyítani kivánt az a körülmény, hogy a havi részletet pontosan akarta fizetni, lényegtelen lévén, ezt a kir. tábla a BP. 393- §"a 3- bekezdésének 1. pontja értelmében mellőzte. II. A G. G. sérelmére elkövetett cselekmény a kir. törvényszék ítéletében helyesen van előadva. E szerint vádlott lefoglalható ingó vagyonát elidegenítette, mikor az G. G. javára 134 frt erejéig végrehajtás utján már le volt foglalva, s mikor ugyanaz a hitelező további 139 frt erejéig már pert indított ellene. Azzal tehát,