Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)
54 3 hónapos méhmagzatát 1899. évi szeptember hó 6-án elvetélte és pedig miután azt maga távolította el, teste a fejétől elszakadt s azt ugyanazon napon a lakása mögötti kukoriczásba elásta, mig a bent maradt fejet szeptember 7-én vetélte el s azt a konyhában levő ládába rejtette, hol ama testrészek fel is találtattak. A bonczjegyzőkönyvre alapított orvosi vélemény szerint özv. G. J.-né halálát septikus jellegű hashártyalob idézte elő, mi a rozsdás ráspoló-vassal való beszúrás folytán lépett fel; ugyancsak az orvosi vélemény szerint a ráspoló-vas a méhmagzat elhajtására alkalmas eszköz. Minthogy pedig az elhalt házasságon kivül esett teherbe ; minthogy vádlott a műtétet nyereségvágyból követte el, minthogy ezek szerint vádlottnak eme cselekménye, miután a vassal való beszúrásból a nő bekövetkezhető halálára nem is gondolhatott, az előhivatkozott §. alá eső méhmagzatelhajtás bűntettét képezi, ennélfogva őt abban bűnösnek kimondani s ezért, figyelemmel büntetlen előéletére, töredelmes vallomására, a rendelkező részben irt büntetésekre Ítélni kellett. A kártérítési költségek megítélését pedig a Btk. 292. §-a indokolja. A pécsi kir. itélő tábla: V. L-né vádlottat a Btk. 285. §-ának 2. bekezdésébe ütköző magzatelhajtás bűntettén felül még az ezzel anyagi bűnhalmazatban levő és a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében is bűnösnek nyilvánítja és őt a Btk. 285. és 290. §-ai alapján, a 96. és 98. §-ok felhívásával, összbüntetésül két évi börtönre itéli. E részben való változtatással egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: V. L-né vádlottnak az a ténykedése, hogy 1899 augusztus 24-én, majd ismét szeptember 2-án egy ráspoló-vassal a viselős állapotban levő özv. G. J.-né felhívására, tehát beleegyezésével ennek méhébe azzal a szándékkal szúrt bele, hogy annak méhmagzatát elhajtsa; miután ennek következtében nemcsak az elvetélés következett be szeptember 6-án és 7-én, hanem az anya özv. G. J.-né is 1899 szeptember 30-án délután 4 órakor meghalt, miután az orvosszakértők véleménye szerint az elvetélt nő halálát a magzatelhajtás eszközlésére használt rozsdás ráspolóvas alkalmazása által a méhbe bevitt fertőző anyag által eredményezett septikus jellegű hashártyalob idézte elő, miután a tisztátalan rozsdás eszköz alkalmazása a vádlottat terhelő gondatlan-