Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

14 határozott s a Btk. 306. §. 1. tétele szerint minősülő haláltokozott súlyos testi sértés bűntettében, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak, továbbá P. N. a. P. miután az esküdtek a hozzájuk intézett azon kérdésre: «bünös-e P. N. a. P. abban, hogy 1900 február 25-én délután Szekács-Preszáka községében a P. I. korcsmája előtti uton néhai B. J.-t szándékosan, de nem előre megfontolt szándékból, anélkül hogy részegsége miatt öntudatlan állapotban lett volna, oly czélból szúrta meg nyakán, illetőleg torkán késsel, hogy életétől megfossza, ami be is következett?)) hétnél több szavázattal «igen»-nel, azon további kérdésre, «ha igen, P. N. a. P. szándéka erős felindulásban keletkezett és rögtön végrehajtatott-e ?» «nem»-mel feleltek : bűnösnek mondatik ki a Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében. D. Sz. a Btk. 306. §-ának s tétele alapján öt évi fegyházra és D. N. 1. J. a Btk. 306. §-ának 1. tétele alapján, alkalmazva a Btk. 91. §-át, négy évi fegyházra ; továbbá P. N. a. P., a Btk. 279. §-a alapján alkalmazva a Btk. 92. §-ának jogkedvezményét, kilencz évi fegyházra mint fő- és a Btk. 289. §-a alapján 5 évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre ítéltetnek. A m. kir. Curia: A P. N. a P. vádlott részéről benyújtott igazolási kérelemnek a BP. 466. §-a alapján hely adatik, s ennek folytán nevezett vádlott semmiségi panasza elfogadtatik, és D. Sz. 1. J. s D. N. 1. J. vádlottak semmiségi panaszaival együtt szintén figyelemben vétetvén, az érvényesített és a BP. 427. §. 4. pontjába ütköző semmiségi oknál fogva a BP. 437. §-a, illetőleg a 404. §. első bekezdése alapján az esküdtbíróság ítélete azzal az egész eljárással együtt, mely a semmiségi okot megállapító cselekmény után következett, megsemmisíttetik, s az ezen büpvádi ügyben eljárt bíróság ujabb esküdtbirósági eljárásra utasittatik. Indokok: Az esküdtbirósági eljárásról felvett főtárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy az esküdtbíróság elnöke által a vádlottak a jogorvoslat miként használata iránt kellőleg kitaníttattak volna, P. N. vádlott pedig, mint állítja, részint kellő tudomány hiánya miatt, részint pedig a bűnügyének tárgyalása folytán volt izgatottsága indokából, és mivel az itélet tolmács által lett neki kihirdetve s azt kellőleg fel sem fogta, s az elnök által a perorvoslatra vonatkozólag hozzá intézett rövid kérdést