Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

I 2 Indokok: K. S. nem is állítja, hogy a kézbesítő őt a budapesti 3cir. itélő tábla 11900/899. sz. végzésének kézbesítésekor otthon találta ; e végzés tehát a BP. 80. §-a értelmében helyesen adatott át vádlott nejének, amint ez a n. 36. sz. vevénynyel hitelesen tanúsítva van. E szabályszerű kézbesítéssel szemben vádlott arra, hogy a végzés tartalmáról nem, vagy későn nyert tudomást, époly kevéssé hivatkozhatik, mintha a neki személyesen kézhez adott irat tartalmának tudomásul vételét mulasztotta volna el. Minthogy e szerint Nagy Zsuzsánnának — akiről az sincs megállapítva, hogy azonos K. S.-néval — az igazolási kérelemmel bemutatott nyilatkozata nem alkalmas annak valószínűvé tételére, hogy vádlott a felebbezési határidőt elháríthatatlan akadály miatt mulasztotta el: igazolási kérelme a BP. 466. §. 1. bekezdése alapján elutasítandó volt. 8. Megsemmisíttetett az eljárás ama része, mely a semmiségi okot megállapító cselekmény után következett, midőn ÍIZ esküdtbirósági eljárásról felvett főtárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy az esküdtbíróság elnöke által a vádlottak a jogorvoslat miként használata iránt kellőleg kitaníttattak volna, vádlott pedig, mint állítja, részint kellő tudomány hiánya miatt, részint pedig a bűnügyének tárgyalása folytán volt izgatottsága indokából, és mivel az Ítélet tolmács által lett neki kihirdetve s azt kellőleg fel sem fogta, s az elnök által a perorvoslatra vonatkozólag hozzá intézett rövid kérdést meg sem igen értette, az ítélet kihirdetése alkalmával jogorvoslattal nem élt, csak annyit jelentvén ki, hogy a büntetést igen súlyosnak találja. Ezzel pedig valószinüsitve van, hogy vádlott mulasztása a jogorvoslat bejelentésére vonatkozólag vétlen volt. (Curia 1900 szeptember 12. 8921. sz. a.) A gyulafehérvári törvényszék következőleg itélt : D. Sz. 1. J., miután az esküdtek a hozzájuk intézett azon kérdésre «bünös-e D. Sz. abban, hogy 1900. évi február hó 25-én délután Szekás-