Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

tiem voltak, és hogy sem a felső állvány, sem az alsó állvány a torony-állványoknál szokásos korláttal ellátva nem volt. R. F. és H. J. egyhangú véleménye szerint a felső állvány az általános szokásoknak s mondhatni szabályoknak megfelelőleg -$—10 cm. vastagságú négyszögletes oszlopokkal és nem deszkákkal lett volna alátámasztandó s ezen oszlopok ugy a felső, mint az alsó állványhoz vaskapcsokkal lettek volna erősítendők és a támaszgerendáknak a felső állványt meghaladó részei deszkákkal összekötendők, s e deszkák képezték volna a korlátot ; ily korlát aztán a nevezett szakértők véleménye szerint megóvta volna a szerencsétlenül járt egyéneket még az állvány megbillenése esetében is a leeséstől. Az előadottakból tehát okszerűen következik, hogy Sz. F. és W. B. lezuhanását és halálát az építkezési szabályoknak meg nem felelőleg hiányosan szerkesztett felső állvány idézte elő ; mert ami a R. I. építésznek azon véleményét illeti, hogy a szerencsétlenség bekövetkezését az sem gátolhatta volna meg, ha az állványok korláttal lettek volna ellátva és az állványtartók alul kapcsokkal lettek volna megerősítve, elfogadható nem volt, miután a nevezett szakértő azon feltevésből indul ki, hogy •mindkét egyénnek a súlya az állvány ugyanazon részére nehezedett ; már pedig ez mivel sincs igazolva ; de másrészt a nevezett szakértő nem terjeszkedett ki véleményében azon esetre, hogy Jia a felső állvány deszkák helyett oszlopokkal lett volna alátámasztva, vajon a szerencsétlenség az esetben is bekövetkezett volna-e ? De nem volt figyelembe vehető a nevezett szakértő véleménye még azért sem, mert egy szabályszerüleg készített állványnak már rendeltetésénél fogva nemcsak két, hanem több «gyén megtartására is hordképességgel kell bírnia. Ezeknélfogva tehát R. 1. szakértő véleményével ellentétben R. F. és H. J. szakértők véleményét fogadta el a kir. törvényszék annál is inkább, mert azt meggyőző indokolásán felül még B. J. tanú vallomása is támogatja. Az előadottak szerint a gondatlanság első sorban B. M. vádlottat terheli amiatt, hogy az állvány elkészítésénél a szokásban levő építési szabályokat elhanyagolta, amennyiben az állványt kellőleg alá nem támasztotta, korláttal el nem látta, és a támaszként alkalmazott deszkák alsó végeit az alsó állványhoz kapcsokkal meg nem erősítette, s ez-