Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

ban. Minthogy ez a körülmény a BP. 427. §. 3. pontjában irt semmiségi okot képez ; minthogy továbbá vádlottak védője semmiségi panaszának indokában ez okból is kérte az itélet és eljárás megsemmisítését, kijelentvén, hogy erről a kizárási okról az esküdtszék alakításakor tudomása nem volt : a BP. 427. §-ának 3. pontja alapján az esküdtbíróság ítéletét az annak alapját képezett főtárgyalással megsemmisíteni, ugyanazt a bíróságot, a BP. 437. §-ának 2-ik és a 404. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest szabályszerű uj eljárásra utasítani ; a megsemmisítésre okot szolgáltatott dr. W. J. esküdtet pedig az 1897. évi XXXIII. tcz. 26. és 27. §§. értelmében pénzbirsággal büntetni, s a fő tárgyalásból kifolyóan felmerült bűnügyi költségek megtéritétésére kötelezni kellett. Ezekkel a rendelkezésekkel a többi semmiségi panaszok tárgytalanokká váltak. 5iA BP. 577. §-ának 2. pontja szerint a kiállott előzetes letartóztatásért vagy vizsgálati fogságért nem igényelhet kártalanítást az, aki hamis beismerő vallomást tett. — A csendőrség által gyilkosság gyanúja miatt letartóztatottnak abbeli később visszavont előadása, hogy neki valaki 50 frtot igért azért, hogy az elhaltat megölje, ily hamis beismerésnek vétetett, mert a terhelőknek mutatkozott egyéb körülmények mellett ez a beismerés volt az oka a foganatosított előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság elrendelésének és fentartásának. (Curia 1900 november 2. 7935/900. sz. a.) A m. kir. Curia : K. Jánosnak kártalanításra igénye nincsen. Indokok: A BP. 577. §-ának 2. pontja szerint a kiállott előzetes letartóztatásért vagy vizsgálati fogságért nem igényelhet kártalanítást az, aki hamis beismerő vallomást tett. Tekintve, hogy K. János, a B. Józsefen az 1899 október 2Í. esti 10 óra tájban Vaiszlán lövés által elkövetett gyilkosság gyanúja alapján ellene teljesített eljárás alkalmával a nyomozó csendőrség előtt saját előadásából is láthatólag beismerte a később Büntetőjogi Döntvénytár. I. 6