Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

73 a sértett czég ezt tőle megtagadta, illetve értesítette arról, hogy tovább nem vár, s vádlott ellen a keresetet haladék nélkül be fogja adni ; vádlottat a Btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségében, miután annak minden alkateleme hiányzik, bűnösnek kimondani nem lehetett. Vádlott cselekménye azonban magában foglalja a Btk. 386. Vába ütköző s büntetendő csalás bűntettének tényálladékát, mert vádlott maga beismerte, hogy W. M. és tsa czégnek 239 frt 48 kr. valódi és lejárt követelése volt már. 1898. évi január hó 13-án, amikor sértett felet arra kérte, hogy időhaladékot engedélyezzen ; beismerte továbbá, hogy a sértett fél időhaladékot részére nem engedélyezett, de sőt arról értesitette, hogy a keresetet ellene megindítani fogja ; minthogy pedig ezek szerint vádlott tudta, hogy a sértett fél követelését per utján érvényesíteni fogja, s tudva azt, hogy a követelés megfizetésében, miután az lejárt s valódi követelés volt, marasztaltatni fog ; s ennek daczára a pernek folyamatba tételéről nyert hivatalos értesítés előtt üzletét, vagyis egyetlen vagyonát elidegenítette, amennyiben azt P. M.-nak 1231 frt 25 kr.-ért eladta, tudnia és akarnia kellett azt is, hogy a sértett czéget, mint hitelezőjét megkárosítsa, mert bekövetkezendő végrehajtás alkalmával a követelésére kielégítési alapot nem nyerend. S hogy tényleg nem is nyert, bizonyítják a végrehajtási iratok, amely szerint a végrehajtás foganatosítása alkalmával vádlott birtokában lefoglalható vagyon egyáltalában nem találtatott. Ezeknél fogva vádlottat, tekintettel a kár összegére, a Btk. 386. §-ába ütköző csalás bűntettében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete, továbbá, hogy az üzletének vételárát nagy részben nem a maga czéljaira fordította s miután ezek a körülmények a Btk. 91. §-a alkalmazását indokolttá tették, vádlott börtönbüntetésének tartama a fenti mérvben volt megállapítandó. (1899 november 28. 4665/99. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. ítélő tábla ítélete indokaiból, helybenhagyatik. * * == Lásd a Curiai Határozatok 1900. folyamának 28. számában 446. sz. a. közölt s az ott felsorolt határozatokat, továbbá a Dtár III. f. XII. k. 113. sz. a. foglalt határozatot.