Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

6; értelmében elintéztetvén, a BP. 361. §-a alkalmazásának szüksége nem forog fen. K. Gy. vádlott a semmiség! panaszt ok megjelölése nélkül jelentette be, a védője által indítványozott kérdések pedig lényegileg megegyezvén a biróság által megállapított kérdésekkel, e panasz mint alaptalan tekintetben vehető nem volt. 42. A BP. 385. §. 3. pontja alapján csak a Btk. 92. §. nem alkalmazása, vagy téves alkalmazása miatt van helye semmiségi panasznak, az alkalmazás mértéke miatt azonban ily jogorvoslat nem használható. I. (Curia 1900 október 31. 9758. sz. a.) A m. kir. Curia: A BP. 385. §. 3. pontja alapján csak a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása vagy téves alkalmazása miatt van helye semmiségi panasznak, az alkalmazás mértéke miatt azonban ily jogorvoslat nem használható. II. (Curia 1900 június 21. 6499. sz. a.) A m. kir. Curia: Alaptalan vádlott védőjének a BP. 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panasza, mert az e pontban megjelölt semmiségi ok csak abban az esetben érvényesíthető, ha a biróság a Btk. 92. §-át feltételeinek fenforgása daczára nem alkalmazta ; ellenben a miatt, hogy a biróság a büntetést a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett, az ez által szabott határokon belül nem a vádlott védője által kivánt mértékben szabta ki, semmiségi panasz egyáltalában nem használható. Hivatalból figyelembe vett semmiségi okok nem észleltettek. 43A semmiségi panasz elutasittatott, mert a fenforgó enyhitő körülmények sem oly számosak, sem oly nyomatékosak, hogy azok a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolttá tennék. (Curia 1900 augusztus 30. 8519. sz. a.) 5*