Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 43 Az a körülmény, hogy e vádlott szolgálatadója a főtárgyaláson kijelentette, hogy ő maga részéről nem kívánja V. Lajos vádlott megbüntetését, a cselekmény fenti minősítésének a jelen esetben nem akadálya. Az id. 2. § szerinti minősítés akkor állapítandó meg, ha a tettes a törvényben említett mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljaira bűntettet vagy vétséget követ el. V. Lajos terhére pedig az ő beismerése alapján is, tényként megállapíttatott, hogy ő a szóban levő lopást az említett célból elkövette. A szolgálatadónak a főtárgyaláson tett kijelentése tehát csupán a lopás önálló bűncselekményként megállapítását zárja ki, de nem azt, hogy a más jogérdek (különös államérdek) megvédését célzó törvénybe ütköző bűncselekmény minősítésénél maga a tett mint minősítő körülmény ne legyen értékelhető . . . = Ugyanígy Kúria : BDtár XXVI. 129. 45. Adócsalás esetében enyhítő az a körülmény, hogy a vádlott a terhére pénzügyi hatóság által előírt tetemes összegű forgalmi adót már a törvényszéki főtárgyalás előtt befizette. (Kúriáján. 1934. 23. B III. 4501/1933. sz.) 46. Valamely jogügylet létrejöttéhez szükséges akaratnyilvánításnak mindkét részről komolynak kell ugyan lennie, az akaratnyilvánítás komolyságának az egyik részről való hiánya azonban csak az ügyletnek magánjogi hatályára lehet kihatással, de nem érinti a benne résztvevő személyek büntetőjogi felelősségét és különösen nem azét, akinek akaratnyilvánítása komoly volt, még ha az az agent provocateur kezdeményező fellépésére történt is, mert ilyen fellépése esetén csak ennek felelőssége lehet kétséges, de még azé sem, ha az agent provocateur hivatalos kötelességében jár el. (Kúria 1934 jan 10 B n B754/1933. sz.) Indokok: . . . A vádlottak semmisségi panasza arra van alapítva, hogy a vádlottak cselekményüket T. Sándor detektív beugratására követték el, T. Sándornak a dollárok megvétele szándékában sem volt, miből következőleg a dollárok eladása által csak színleges ügylet jött létre, s ezért vádlottak cselekménye nem képez bűncselekményt, továbbá hogy S. Mihály vádlott abban a tudatban volt, hogy H. Oszkár vádlottnak, illetve annak a banknak, melynek igazgatója, a Magyar Nemzeti Banktól idegen fizetési eszközök vételére engedélye volt, s így midőn H. Oszkár vádlott részére dollárokat vásárolt, bűncselekményt nem követett el. Ezek a panaszok alaptalanak. Ugyanis (. . . Mint a fejben . . .). Egyébként az 1922 : XXVI. tc. 1. § 1. pontjában foglalt bűntett az idegen fizetési eszközökkel való üzérkedés által van elkövetve, a jelen esetben pedig a dollároknak a detektív részére való eladása, amelyre nézve pedig a beugratás történt, az üzérkedésnek csak egy részét képezi.